Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Pomogáts Béla: Magyar irodalmi élet Nyugaton
túrák és maguk a magyar nemzeti közösségek milyen hatalmi nyomásnak vannak kitéve. Emlékezetes, hogy még az ország elismerten első irodalmi tekintélyének számító Illyés Gyulát is cenzurális eljárás sújtotta, midőn Szellem és erőszak című könyvében, mint imént szó volt erről, bírálni merészelte a szomszédos kormányok kisebbségi politikáját. Illyés Gyula könyvét végül is az eredetivel megtévesztően megegyező hasonmás kiadásban Molnár József müncheni kiadója juttatta el (Magyar- országra is!). Hasonlóképpen nagy szolgálatot tett a magyar kisebbségek ügyének az, hogy az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1979-ben (Illyés Gyula előszavával) közreadta Janics Kálmánnak a felvidéki magyarság 1945-1946-os kálváriáját bemutató, A hontalanság évei című művét. Ezért is volt úttörő fontosságú az a munka, amelyet a nyugti magyar szellemi élet vállalt a kisebbségi magyar közösségek és kultúrák védelmében. Mindenekelőtt Illyés Elemér Erdély változása című (két kiadásban is megjelent) könyvére, Albrecht Dezső, András Károly, I lanák Tibor, Olvedi János, K. Lengyel Zsolt és mások tanulmányaira gondolok. Rendkívül fontosak voltak azok a kezdeményezések is, amelyek keretében Püski Sándor Eszak-Amerikában, Szépfalusi István pedig Nyugat-Európában szervezett találkozókat az erdélyi magyar irodalom jeles képviselőivel. Ezek az írások és vállalkozások ahhoz is hozzájárultak, hogy a magyarországi értelmiség tervszerűbben foglalkozzék az elszakított magyarság életével és gondjaival. 2. Az emigrációs tapasztalat rögzítése: az emigráns személyiség Egy nemzeti irodalom magának a nemzeti közösségnek a történelmi tapasztalatait is rögzíti, és ezek közé a tapasztalatok közé tartozik az emigrációs tapasztalat is (akárcsak a kisebbségi sorsban szerzett történelmi tapasztalat). Egy nemzet számára, amely huszadik századi történetének alig fél évszázados korszaka során több alkalommal is (1919-ben, 1939-ben, 1945-ben, 1948-ban és 1956-ban) nagy emigrációs hullámokat kényszerült kibocsátani, és ennek során alkotó értelmiségének egy számottevő része elmenekült, az emigrációs tapasztalat létfontosságúvá válik, és a közös történelem kiszakíthatatlan része lesz. Elsősorban most nem is arra gondolok, hogy a nyugati magyar irodalom miként örökítette meg az emigráns lét küzdelmeit és hétköznapjait, a bécsi, müncheni, párizsi, londoni, New York-i, torontói magyar életet. Hanem arra, hogy miként számolt be az emigráns lét lelki történetéről és tapasztalatáról, a Család, Erdőkertes 126
