Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Fritz Nándor: Máriafalva - Mariasdorf falukrónikájából (1918-1921)
sze mindig osztrák tisztek ülnek rajtuk vagy más civil osztrák előkelőség. Hogy mit fognak itt tenni, hogyan lesz az átadás, azt majd részletesen közölni fogom, és meg fogom örökíteni ezen História dovii könyvben, amelyben boldogult elődeim, de én is már oly sokat írtam, oly sok mindent feljegyeztem, de kedves utód, majd neked is folytatnod kell. Még valami érdekeset jegyzek fel utódaim számára. A múlt év őszén a gyimótfalvai és tárcsái grófi birtokokat a fürdővel együtt egy zsidó társaság vette bérbe potom áron, igaz, hogy a várban, mint a fürdőben iszonyú sok javítás volt szükséges. Ki is javítatták a zsidó bérlők, milliók és milliókba került a vár és a fürdőhelyiségek külső és belső javítása, de hát a gyimótfalvai templomon semmi, de semmi javítás se történt, úgyhogy feltűnő, a vár ragyog a csíztől, a kápolna pedig kopott düledezőfélben. Az ő buzgó gondozója Szmecsányi Istvánná született Batthyány Mária grófnő meghalt. Mondom, a zsidó társaság vette bérbe a birtokot, és evvel a grófi birtokkal járó kötelezettségeket is. Például hivatalos isteni tiszteletek alkalmával és ha a majorban valaki beteg, provisió és temetés alkalmával kötelesek kocsit küldeni; megteszik, én ezt őnekik a nyár folyamán megmondottam, és a plébánost megillető szabad fürdőjegyet is megkaptam. De tegnap, lévén advent első vasárnapja, hát küld a zsidó intéző egy rozoga rossz szekeret értem, pedig az út jó volt; és nagyon kikeltem ezen rozoga alkalmatosság ellen, és odaérve Gyimótfalvára megkérdeztem a gazdától - aki igen derék bácsi -, hogy ki parancsolta neki, hogy ebbe a rozoga szekérbe fogjanak be és hozzanak engem ide? És ő mondá: az intéző úr! Kalmár nevű úr. És én ott az összes jelenlévő hívek előtt hangosan kikeltem, és nekem kocsi dukál, nem pedig ilyen rozoga clumpet szekér, és visszaküldtem a kocsit, hogy fogjon be kocsiba, mert én már 18 év óta jövök Gyimótfalvára isteni tiszteletre, és az uraság mindig elegáns kocsit küldött, és ezt megkövetelem a bérlő uraktól is; és hát isteni szolgálat után ott állt az elegáns kocsi. így van jól, feleltem, és a hívek is örültek és mondogatták: unser Herr Pfarrer lässt von seinem Rechten nichts abgehen. December hó Uralkodnak az osztrák atyafiak. Felsőőrben minden hivatal ki van ürítve; a szolgabírói adóhivatalban osztrák katonák ülnek, és vezetik fejvesztetten az ügyeket. Ha valami hivatalos dolga van valakinek, egyik bizottságtól a másikhoz küldik az embert, de végezni sehol se tud semmit; csak avval utasítják el az ügyes-bajos embert: wenn es geordnet wird die Sache, és erre kedves pasas várhatsz. Legelőször is a postát vették át. Nálunk is sokáig egy púpos osztrák emberke vezette hónapokon át a postai dolgokat, míg végre megmaradt a régi postásunk, és beletanulva az osztrák postakezelésbe, eltávozott. A postán is az új kezelés olyan nyakatekert terminus technicusokkal rendelkezik, hogy ezen kifejezéseket sohase hallottuk, és majd a nyelvünk kitörik, ha őket kimondjuk. A pénzzel is sok baj van, kétféle pénzzel rendelkezünk, magyarral és osztrákkal. A jegyzői hivatalban a címereket le kellett szedni, és most semmiféle felírás sincs, és az idegen nem is tudja, hogy ott valamikor jegyzőség volt. A határátlépési igazolvány is sok-sok kellemetlenséggel van összekötve, sokféle irat kell, és majdnem mindennap másmás intézkedés, rendelet jön, még keresztlevél is kell és százféle okmány, ha valaki Szombathelyre akar utazni; fejvesztettség uralkodik az osztrák hivatalokban Felsőőrött. Különben hideg, száraz adventünk volt, karácsony felé esett egy kis hó, és így szent karácsony ünnepe mégis egy kicsit idilli is volt. Egy szép hosszú szilveszter esti prédikációval és hálaadással fejeztük be az évet, azon reményben, hogy az újév majd jobb lesz. 120
