Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Fritz Nándor: Máriafalva - Mariasdorf falukrónikájából (1918-1921)
a takarmánysarjú nagy károkat szenvedett, nagyon kevés lett a sarjú, talán ötöd része se annak, mint előbb. A rém drágaság még mindig tart. Mindennek az ára horribilis magas, de a marha, sertés, borjú ára iszonyúan esett; de azért a mészárosok még mindig drágán árulják a hús kilóját; de ez aztán már igazán nem járja. Amennyiben Seltenhofer fiai, harangöntők Sopronban, megígérték, hogy október hónapban a harangok megkészülnek, én is megkezdtem plébániánkban a gyűjtést. E hó utolsó vasárnapján délután 2 elöljáróval itt Máriafalván mentem házról házra gyűjteni, mindenki hozzájárult adományával a nemes célra, Máriafalva községben 6 ezer koronásnál többet gyűjtöttem, majdnem 7 ezer koronát. Szeptember hó Rémhírek jártak vidékünkön. Ti. Nyugat-Magyarország megmentése végett az osztrákok ellen szabadcsapat verődött össze többnyire alföldi emberekből és drákokból, akik seregestől mentek a határszélre, hogy ők be nem eresztik az osztrákot. És egy szép nap délutánján szept. hó 1-én az a rémhír jött, hogy Alsólövő, Alsóőr, Felsőőr és Felsőlövő, és a többi községekből a férfiak úgy 18-ik évtől 50-ig Ausztriába menekülnek, és egy óra múlva jönnek a katonák, és minden épkézlábú férfit összefogdosnak, és viszik őket katonának, és elszállítják őket Romániába, Jugoszláviába, Felső-Magvarországba a csehekhez. Fs mint a szalmatűz terjedt ez a hír, és a férfiak seregestül mentek némi kis poggyásszal Kirchschlagba, Hochneukirchenbe, volt itthon sírás, rívás. Este csak öreg emberek és az asszonynépség és gyerekek maradtak a faluban, én nem mozdultam. De hát kár volt menekülni, másnap mind visszajöttek, és csak az osztrákpártiak maradtak künn, köztük néhány evang. tanár úr a felsőlövői főiskolából. De nemzeti szabadcsapat csak civil ruhában puskával ment a határszélre, és a betolakodó osztrákokat kiverte. Pörgölény és Léka vidékén harcok voltak; sokan elestek, megsebesültek a csatatéren. Pinkafőn is volt harc, rémségben tartotta a jó pinkafői Bürgereket. Többnyire éjjel szállították szekereken a sok százra menő szabadcsapat embereit. Heteken át nem volt nyugodt éjszakánk, attól féltünk, hogy most és most betörnek hozzánk is. Különösen az osztrák kommunisták fenyegettek bennünket, akikhez a Bécsben tartózkodó magyar kommunisták is csatlakoztak. Éjfél előtt és éjfél után is 4 emberből álló őrök jártak az utcán, vigyázva a rendre. Az újságok sok-sok hírt hoztak. A nagyantant, mint a kisantant, nem mert beleavatkozni eme nyugat-magyarországi kényes ügybe. Az olaszt kérték fel, hogy csináljon rendet, de ez se avatkozik bele. Most egészen magunkra vagyunk hagyatva, hogy mi lesz az ügyből, azt csak a jó mennyei Atya tudja. Vendségben Muraszombat vidékén is borzasztó világ van. A jó vend nép nem akar jugoszláv lenni, megmarad hazája mellett; szavazásra került a dolog, és mind-mind magyar akar maradni, és elfogják őket, börtönbe vetik őket, és szállítják őket Horvátországba. E hó elején, 4-én jött mihozzánk falunkba úgy 12 tagból álló osztrák csendőrség, és Borostyánkőre mentek, ahol az ottani evangélikus lelkész örömmel beszéd kíséretében fogadta őket, de ezt megtudták a szabadcsapat emberei, és az illető lelkésznek menekülnie kellett; de az osztrák csendőrök is jónak látták ismét Osztrákországba menni. Annyira vittük már, hogy a szomszéd községekbe, Felsőőrbe, Pinkafőre, Szalónakra is csak certifikáttal lehet menni. Hogy mi lesz velünk, az a jövő titka. Olyan lehangoltak a kedélyek, hogy kisasz- szony napján, búcsú alkalmával senkinek se jutott eszébe mulatni, és a szokásos táncmulatság is elmaradt. E hó elején, Mária nevenapján délután gyűjtöttem 118
