Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban
klasszikus rabbinikus judaizmus minden bizonnyal elutasítaná azt a gondolatot, hogy Ábrahám asztrológiát tanítson a fáraónak, vág)7 hogy Mózes legyen a politeizmus (pl. az íbisz- és Apisz-kultusz) alapítója Egyiptomban. Collins, J. J.: Reinventing Exodus: Exegesis and Legend in Hellenistic Egypt, in: Argall, R. A. et ul. (eds.): For a Later Generation; the Transformation of Tradition in Israel. Early Judaism, and Early Christianity. [Festschrift for George W. E. Nickelsburg]. Harrisburg, PA: Trinity Press International, 2000. 52-62. - Koskenniemi, E.: Greeks, Egyptians and Jews in the Fragments of Artapanus. Journal for the Study of the Pseudepigrapha 13:1 (2002), 17-31. - Kugler, R. A.: Hearing die Story of Moses in Ptolemaic Egypt: Artapanus Accomodates the Tradition, in: Hilhorst, A. Van Kooten, G. H. (eds.): The Wisdom of Egypt; Jezvish, Early Christian, and Gnostic Essays in Honour of Gerard P. Luttikhuizen. Leiden: Brill, 2005. 67-80. Schürer 1986: III. 523. (19. jegyzet) : Egyesek Manethón-reminiszcenciákat vélnek írásában felfedezni: Denis, A.-M.: Le portrait de Moi'se par l’antisémite Manéthon (III s. av. J.-C.) et la refutation juive de l’historien Artapan. Le Muséon 100 (1987), 49-65. Schürer 1986: III. 523. (19. jegyzet) Walter, N.: Der Mose-Roman des Artapanos und die Frage nach einer Theios-Anér-Vorstellung im hellenistischen Judentum sowie nach “paganen” Einflüssen auf die neutestamentliche Christologie, in: Lichtenberger, H. und Oegema, G. S. (eds.): Jüdische Schriften in ihrem antik-jüdischen und ttrchristlichen Kontext. Gütersloh: Gütersloher Verlagshaus, 2002. 284-303. 111 Flusser, D.: The Goddess Thermuthis, Moses and Artapanus. Jttsish Studies Quarterly 1:3 (1993-94), 217-233. " Runnalls, D.: Moses’ Ethiopian Campaign. Journal for the Study of Judaism 14: 2 (1983), 135-156. Schürer 1986: III. 527-528. (19. jegyzet). Az utóbbival az a probléma, hog)7 Karthágóban a római császárkor előttró'l nem ismerünk zsidó diaszpóraközösséget. Schürer (és kiadói) azon a véleményen vannak, hogy a Malkhosz név inkább a Szíriái vág)7 palesztinai (zsidó) eredetet valószínűsíti. Plut. Sert. 9.3. szerint Antaiosz felesége, Tingé (Mauretania Tingitana névadója) férje halála után Héraklésszal élt együtt, ebből a kapcsolatból született Szophax. Az ő fia volt Diodórosz, „aki sok libiiai népet tett alattvalójává, egy görög sereg segítségével, amely a Héraklész által odatelepített olbiaiakból és mükénéiekből állott”. Plutarkhosz maga is úgy tudja, hogy ez a mítoszváltozat Iubától ered, aki a maga dicsőségét akarta ezáltal növelni, és „minden királyok között legbuzgóbban foglalkozott a történetírással, és állítólagos őseit Szophaxtól és Diodórosztól származtatta.” 54 Ennek elemzését ld. Jones, C. P.: Kinship Diplomacy in the Ancient World. Cambridge-London: Harvard University Press, 1999 Virradat 45
