Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Kiss Gy. Csaba: Franciszek Ziejka, Hanna Krall, L'ubomír Feldek

- 1986-ban talán- L’ubomír Feldek. Szemüveges, magas termetű, mackós formájú úr. Meg se tudnám mondani, megjelent-e már akkor három drámájának magyar változata a Modern Könyvtár népszerű sorozatában. Jó évtizede ismertem már a verseit. Tudtam róla, hogy a nagyszombati költőcsoport tagja, bár ő nem ott született, ahol a többiek, hanem - Mikszáth szavával - az árkádos piacú Zsolna városában. Szerettem csúfondáros-szellemes verseit, meghökkentő fordulatait, tág horizontú gondolkodását. Igazi közép-európai társat éreztem benne, aki képes szakítani kiüresedett konvenciókkal, s megpróbálja újraértelmezni a hagyományokat. Elegáns, könnyed mozdulatokkal pukkasztgatta a szlovák önteltség léggömbjeit. így írt például a szocialista nagyvárossá ormótlanodó Pozsonyról a Betelepülők című versében. A szlovák költő. Többes szám első személyben mondja:

„Úthengerként járunk a városban föl-le házakat lapítunk össze

Aláaknázzuk a történelmet Új nevet adunk a régi tereknek

Számunkra a város minden kincse:

A hóvirágáruslány tincse S a divatos lebujok sora

S fenn a gótika hűvös mosolya.”

Azon az estén verseiből olvasott föl. Szlovák és magyar változatban is hallhattuk őket. Beszélt azután a szlovák irodalomról, kapcsolatainkról, s ahogy ilyenkor történni szokott, kérdezték kényesebb dolgokról is. Az idő tájt Csehszlovákiában hűvösebb politikai szelek jártak, mint Magyarországon, de költőnk nem csomagolta mondandóját selyempapírba. A peresztrojka, ha még emlékszünk a szóra, bátor bajnokának mutatkozott vendégünk. Elszavalta nevezetes Gorbacsov-versét, amelyben egyértelműen fügét mutatott a husáki diktatúrának.

Szokás szerint egy közeli vendéglőben folytattuk az estét, borokkal- sörökkel élénkítvén a társalgást. Egészen a korai záróráig folyt a pletyka irodalomról meg politikáról. Azután beszélgetve vonultunk a Kálvin tér felé, s valahol a Szabó Ervin Könyvtár előtti kis téren tisztázódott, hogy Feldek a szlovákság evangélikus kisebbségéhez tartozik. Ott rögtön kikívánkozott belőle lutheránussága, s hangját jól nekieresztve rázendített egy zsoltárra az evangélikus szlovákok híres énekeskönyvéből, a Tranosciusból.

Miután a szlovák irodalmat tekintélyes mennyiségű műfordítással is gazdagította, nem volt képtelenség arra gondolni, hátha magyar költőket is fordítana, ha másképpen nem, nyersfordításból. Az írószövetségben vagy hasonló nyilvános helyen lehettünk tanúi számosán egy sajátos fogadásának. Távoli pesti rokonával, az újságíró Lukácsy Andrással fogadtak. Pénz- földobásnak kellett dönteni arról, hogy aki veszít, elkezdi tanulni a másik

27