Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Kiss Gy. Csaba: Franciszek Ziejka, Hanna Krall, L'ubomír Feldek
Hanna Krall Ott vártuk őt a Moszkva téren. A Könyves Bandi elárusító bódéja előtt. E ponton rögtön némi magyarázatra van szükség. Könyves Bandi - bocsánat, így jutott az eszembe. Ha jól emlékszem, Tóth Endre volt a becsületes neve. Legenda ma már könyvárusi tevékenysége. Azért is, mert több mint egy évtizede már csak emlékezhetünk rá. A könyvterjesztés fura privatizálása eltávolította ezt a könyves embert az őrhelyéről. Nem túlzók, ha azt mondom, egész intézmény volt. Árulta a bódéban, a 18-as villamos megállójánál a könyveket, mindig értékek szerint válogatott. Voltak persze lektűrök is a pultra kitett kiadványok között, de első ránézésre tudni lehetett, hozzáértő és jóízlésű szakember kínálatát méregeti az ember. Akár művelődési intézménynek is mondhatjuk ezt az egykori helyet a téren. Bandi mindig pontosan tudta, mi a fontos újdonság, lehetett vele eszmét cserélni irodalomról, történelemről - főleg persze könyvek kapcsán. Szívesen reklámozta a téren a szívének kedves könyveket. Vele kellett kezdeni ezt a lengyel írónőnek szentelt írást, hiszen neki oroszlánrésze volt abban, hogy Hanna Krallt fogadni tudtuk Budapesten. Mert akkoriban hűvös szelek fújtak Lengyelország és Magyarország között. A Jaruzelski-junta puccsával kezdődött hadiállapot idején jártunk. Az Európa Kiadó népszerű Modern Könyvtár című sorozatában látott napvilágot Hanna Krallnak azóta világhírű, Egy lépéssel az Úristen előtt című kötete. És akkor nem volt arra mód, hogy a szerző a magyar kiadó meghívására eljöhessen dedikálni a könyvét Budapestre. Még az is nehezítette a helyzetet, hogy a lélegzetelállító interjúkötet hőse, Marek Edelmann, a varsói gettófelkelés egyetlen életben maradt parancsnoka, a széles körben tisztelt orvos a Szolidaritás tagjaként semmiféle együttműködésre, lojalitásnyilatkozatra nem volt hajlandó a hadiállapot bevezetőivel, pedig őt nem tartoztatták le, nem internálták. Ezért magánúton szerveztük meg az írónő magyarországi útját. Szállást Könyves Bandi és neje, a költőnő Szeder Katalin biztosított számára. Az irodalmi folyóiratok szerkesztőségében gyűjtöttük össze a pénzt itteni tartózkodásának költségeire. Magánlakásokban találkozott az írónő ellenzéki magyar írókkal, Csoóri Sándorral és Göncz Árpáddal például. Hideg volt a téren is azon a téli délutánon. Ott voltak a könyv példányai a pult fő helyén meg a bódé jól látható üvegablaka mögött. Bandi pedig már a meghirdetett dedikálási időpont előtt többször hangosbeszélőn tudatta a Moszkva téren járókkal, hogy meg lehet vásárolni a lengyel írónő könyvét, aki majd személyesen írja alá az érdeklődőknek. Amikor megjött Hanna Krall, igyekeztünk körbe venni, eleinte láthatóan izgult egy kicsit. Jókora virágcsokorral érkezett meg Nagy Gáspár, és lassan formálódni kezdett a dedikálásra várók sora a bódé előtt. Most már fölszabadultan, kedvesen mosolygott az írónő, sorra írta alá az elé nyújtott köteteket. Hanna Krall 2006-ban vehette át Bécsben a Herder-díjat. Ez a hír idézte föl bennem ezt a régi találkozást. Az eredetileg újságírással foglalkozó lengyel írónő a dokumentumirodalomban találta meg igazán önmagát. írói pályáján az 25
