Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Pelle János: Carmen és népe
tiltó instancia, mely elzárja a természetes módon keresett kielégüléshez vezetett utat, összeköti a vágyat és a törvényt. A társadalomban nemcsak az apában, hanem számos más személyben (a tanítóban, a tanárban, az orvosban, az államhatalom képviselődben, stb.) testesül meg a tiltó instancia, s rajzolja fel azt az „ödipális” háromszöget, melyet eredetileg a gyermek, az ő természetes tárgya és a törvény képviselője alkot. Az egyistenhiteknek mind megvan a maguk szent könyve, benne a törvénnyel, melynek betartatását az egyetlen, mindenható Istentől való félelem, illetve az iránta érzett szeretet garantálja. A szigorú parancsok mindenkire érvényesek, kivétel nélkül, és teljesítésük nélkül mind a földön, ming a túlvilágon büntetés vár a hívőkre. Ezzel a követelménnyel, illetve az egyistenhitekkel szegültek szembe, legalábbis tudat alatt a cigányok, legalábbis az a részük, mely a folytonos regresszió révén visszatalál az Indiából magukkal hozott „pogány” mintához. Innen fakad ragaszkodásuk a „kettős erkölcsi normához”, mely a tulajdonhoz való viszonyukban is tetten érhető. Az őstörés (angolul: Basic Fault) felszámolása óriási terhet ró a romák újabb és újabb nemzedékeire, és magyarázatot ad olyan jelenségekre, melyek napjainkban is felháborodást idéznek elő, értetlenséget váltanak ki a többségi társadalomból, Spanyolországban ugyanúgy, mint Magyarországon vagy Romániában. A spanyol cigányok maradandó érdeme, hogy életmódjukkal, szilaj szabadságvágyukkal, mindenféle kötöttséget elutasító, szenvedélyes természetükkel komoly szerepet játszottak a legnépszerűbb spanyol tánc, illetve zenei áramlat, a flamenco mai formájának kialakításában. Andalúziában a cigány muzsikusok a spanyol inkvizíció által kiűzött zsidók és mórok zenei örökségét őrizték meg és formálták át. Ezt a felbecsülhetetlen értékű szolgálatukat nem kisebb személyiség, mint a nagyszerű költő, Frederico Garcia Lorca ismerte el, aki 1922-ben, Manuel de Falla zeneszerzővel együtt Andalúziában megszervezte a Fiesta de Cante Jondo flamenco-zenei fesztivált. (Canta Jondo: Mély Ének) Lorca később a Poema del Cante Jondo és a Romancero Gitano (Cigányrománcok) című verseiben fejezte ki tiszteletét a flamencót megőrző spanyol cigányok iránt. Az utóbbi, 1928-ban megjelent, az irodalmárok által klasszikusnak tartott ciklus darabjaiból idézzük a Romance de la pena negra (A fekete bú románca) utolsó versszakát: „Mélyen lent a folyó mormol. Felleg és levél a fodra. Indás tökvirág a hajnalt arany koszorúba fogja. Cigánybánat, ó, te tiszta, O, az árvák eljajongnak. O rejtőző medrű bánat, Bánata a hajnaloknak!” (Nagy László fordítása) 51
