Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (3. rész)

- Uram, erre nem kényszeríthet! A vendég határozottan kijelenti, hogy a dentalt sülve kívánja, hagymásán és paprikásán. A pohos udvarias, de hangjában sértődöttség és metsző gúny.- Uram, fáradjon a Bellevue-be, ott pénzért mindent megcsinálnak, - a dentalt is - bár - talán ennél különbet, - de nálam, uram, soha, - egész életem­ben halat készítettem, értek hozzá, - a dental így élvezhetetlen - kisgyerek koromtól fogva - bármit kívánhat, vágja le a kezemet, soha - tisztes kéz (nyújt­ja), halkészítésben öregedett meg (csaknem könnyezik), vágja le, de ne követelje, soha, soha ­A férfi kiabálni kezd. A pohos a szalvétáját a földhöz vágja.- Soha! A Bellevue-ben, ott lehet, nálam soha, nem csinálok magamból pojácát (elkeseredetten hahotázik), uram, ott a Bellevue, háromszáz lépés, parancsoljon, ott, uram, főzik a scombrit és marinírozzák a tonhalat, még különbet is, kisgyerek koromtól fogva, egész életemben. Az idegen ordít. A pohos toporzékol.- Soha. A társaság többi tagja is beleavatkozik, és barátjukat kérlelik. De az nem. Rendőrért kiált. Jön a rendőr. Dentalt paprikásán? A rendőr szakember volt, és a fejét csóválja. A pohos felüvölt.- Hát lehet? Lehet? - A halat megfogja és a földhöz csapja, és ráugrik. Tapossa. Közben üvölt. Az idegen meg akarja verni, de visszatartják. A rendőr a pohost csitítja.- Ott a Bellevue, ha fizet megcsinálják, olyan hely (köp), soha, soha!” És a magyarázat? Vajon hol is íródott? Nyilván lélekben ott és akkor, papírra most, 1948-ban egy tenger nélküli országban..., amelynek határát át se léphetted, hogy újra meglásd a tengert. De ahol azért az ég... Ott a téma érzékiségének határtalan horizontja, itt - kényszerű pótlékként? azért ezt nem mondhatjuk... — a gon­dolkodás mélységének sorra feltáruló labirintusai. „A pohos nem nagystílű ember, de hívő. Szakrális életköre a halkészítés. Kultusz. Az életről való gondoskodás. Eszközök: a jegesláda, a rost, a ser­penyő, a fazék, a tűz. Rituáléja szigorú. Dentalt nem lehet sütni. Ez szak- rilégium. A scombrit roston kell sütni, faszénparázson, négy helyen meghasí­tani és olajjal kenegetni. A modern Babilon (a Bellevue) a hagyományt elárul­ja a pénznek. »Ott pénzért megkaphatja.« Élete nem volt eredménytelen. Halkészítésben öregedett meg. »Ez a tisztes kéz.« A dentalt ősidőktől fogva mindig főzik, enyhén ecetes és zöldséges vízben, lehet enni paradicsom­mártással vagy spagettivel, vagy olajban pirosra sült krumplival és salátával. Fehér, kagylósán szétomló húsa van, tökéletesen szálkátlan, és nagyon sokat lehet belőle enni. A pohos kísértése, hogy a hagyományt pénzért elárulja. Ezért erre a bűnre érzékeny. Utolsó pillanatában, ha megállja, megkönnyeb­bülten bocsátja útra lelkét, mert az árulást nem követte el. Az anyagi hasznot megvetette, s a dentalt sohasem sütötte. A dental, ha sütik, szalmaízű, szívós, teljesen élvezhetetlen. A pohos szenvedélyes ember, mint mindenki, aki az 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom