Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Marafkó László: Levelek a hűség költőjéről
2 MARAFKÓ LÁSZLÓ Levelek a hűség költőjéről Pécsre kerülve, 1968-ban a Jelenkor szerkesztőségében ismerkedtem meg Csorba Győzővel. Bertha Bulcsú találó jellemzése szerint a mindvégig szülővárosában kitartó költő „emberség dolgában mindig olyan volt, mint a platina-irídium ötvözetű párizsi abszolút méter”. A korkülönbségből is eredő, részemről tiszteletteljes, részéről a folyóirattal szerződéses viszonyban álló, legfiatalabb munkatársnak kijáró, „visszafogott figyelem”-ként leírható kapcsolat az évek során - talán nem túlzás - bizalomteljessé alakult. (Ennek csak külsődleges jele, hogy a magázódás még a Pécsett töltött éveimben eljutott az általa felajánlott pertuig.) Miután 1975-ben Budapestre költöztem, a kapcsolattartás nem szűnt meg. A levélválogatás az idővel bensőségessé vált viszonynak is tükre. Budapesti címemre küldött kézzel írt levél. Pécs, 16. nov. 6. Kedves Laci, jólesett, hogy gondoltál rám. Köszönöm jókívánságaidat. Nem öröm 60 évesnek lenni, de mit csináljon az ember. Valóban megleptél „titkoddal”. Sajnálom., hogy abbahagytál. Szederkényi Ervin ugyanis még mindig az „elkezdés ” stádiumában van, s így esek majd két szék között a apad alá. Nem írtál arról, hogy érzed magad, mit csinálsz. Az Es paródia-pályázatán ugyan olvastalak, de ezen kívül alig tudok rólad valamit. Talán valamikor sikerül találkoznunk. Köszönöm, jókívánságaidat ismételten, Feleségednek kézcsókom, Fiadnak üdvözletem küldöm, baráti szeretettel: Csorba Győző' A „titok” az volt, hogy megírtam: pécsi éveimben egy ideig bizonytalankodtam, hogy „filoszi minőségemben” Weöres Sándor ottani működésével foglalkozzam-e részletesebben, avagy a vele ifjúkorától jó baráti kapcsolatban levő Csorba Győző költészetéről szóló kutatásba fogjak. Végül Weöres mellett döntöttem, s pécsi évtizedének feldolgozását doktori disszertáció témájának adtam be az ELTE-re. A dékáni hivatal a Pécsről induló, s később is Weöres baráti körébe tartozó Kardos Tibort, a humanizmus korszakának professzorát jelölte meg elnökül. A napilapos szerkesztőségi elfoglaltság mellett nem maradt időm a téma teljes kidolgozására, így csak az életrajzi vázlat készült el. Budapestre kerülésem után még kevesebb időt tudtam fordítani a kutatásra, így a töredék publikálása mellett döntöttem. 53
