Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Pardi Anna: A gyöngédség isteni lehellete
2 2 2 2 P A R D I ANNA A gyöngédség isteni lehellete Időszerűtlen illatokban, olajfák gyöngéd keretében rózsa, liliom, orgona torlódik zúgás, szaglás, zsongás hallucinációiban, XIV. századi növényi autogén tréningben egy régi kertben. Mozdulatlan, nagy kékség kap rajta egy illetőt a még idősen is tanuló szintézis ünnepi pillanatain. Petrarca fonott karszékben ring a légtenger, gondolattenger gyógyrendszerében Itália szabad ege alatt. Vaucluse-ben meleg van, ilyenkor nagyon meleg. iMégis fáradhatatlan biceg asztalához öreg gazdaasszonya, csúf, etióp arcán verítékezve. Kelyhet nyújt át, tiszta vízzel, tíz nárcisz ékesíti körmét hűségekkel. Petrarcának még szolgát megpillantva is verssor zsong füleiben, - Vergiliusztól ama Georgikon-beli; a munka, ha kegyetlen, mindent győz - így hullatta Laura viaszkezeit ő is alább az idő sztoikus rostáján, még szerelmesen, Nemcsak az erő keltheti a szépség benyomását, hanem az elesettség is. Az öregkorban még több alkímia mozog a nemes elmében az alkotásban vigaszt lelni meg; önmagától derűs a költő tapasztalati szintéziseiben. sokratörő sokat fájlal, de a kevéssel beérő már keveset. Az időskor nagy titkát Petrarca jelen és múlt integráló retrográd nagy szemléleti képeiben éli meg, s ebben a soha nem elesett költészet segíti meg. A gyöngédség isteni lehellete, mely árad, lenyűgöz az erőszak, a bűn sátáni tendenciáival szemben. Imádság, sírás közt érje a halál, fiatal lélekkel-fohászkodik az ihletett illető, s így is lesz. 79
