Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Nádasdy Lajos: A háromnevű ember

Forró keblem lángérzeteit daloltam,

Cervantes, Shakespeare és Schlegel honába. - Utóbb a Bodrog mellé vándoroltam:

Hol egy Költő-Bölcs felfogá lakába A Vándor-lyányt s Árpád nyelvén tanítja,

S ez Őt s Sophiejét halhatatlanítja.

Kazinczy nagy szeretettel válaszolt, s habár a bíráló tévedhet is, mint a saját példája is mutatja, hiszen az ő egyes verseit és munkáit is különféleképpen ítélik meg, mégis: „Én részemről gyönyörködve nézem küldött énekeidet. Forróság van bennek és igen szép Nyelv, verdesett (castigált) beszéd. Engedd azonban megvallanom, hogy vágynak némelly helyeid, melyeket kisikárolva látni szeretnék.” Zádor „lángoló örömérzetek” között veszi a bíráló választ. Egyelőre nem adja ki szonettjeit, csak ha majd nem lesz oka pirulni miattuk. Különben is több út áll nyitva előtte, melyen a honnak szolgálhat. A költői pályán úgyis „csak az nyerhet tapsokat, kinek a Géniusz szerencsésbben sugall”.

E bemutatkozás után, az első levélváltások során Zádor még a következő verseit küldte el Széphalomra: Az éneklő Mimilihez (már kijavítva); Panasz-, Vésel Wéssey Pál sírjánál-, A szabadsághoz. Ezeket a levelezésből ismerjük. De ezek mellett Malvinának - Dukai Takács Juditnak - egy kisded versével is kedveskedik: „Rózsabokromhoz Ninám neve napján 1823”. Berzsenyi Dánielnek Napóleonra című epigrammáját is siet megismertetni a mesterrel, még megjelenése előtt.

A levelezés elején már megtudjuk, hogy bár távol van a nagyobb könyvtáraktól, hol anyagot gyűjthetne, tudósokkal is alig van kapcsolata abban a kis vasi faluban, mégis „1819. óta fáradok a Magyar Poesisz Litteraria Flisztoriája írásához való előkészületek megszerzésében”. Tudjuk, hogy később Zádornak ez az anyaga - kiegészülve későbbi anyaggyűjtésével - alkotta alapját a „Handbuch der ungarischen Poesie’” című munkának, melyet Toldyval közösen szerkesztettek és adtak ki. Zádor átengedte anyagát teljes egészében ehhez a kiadványhoz. A cél érdekében is, hogy a külföld előtt is bemutassák - német nyelvű műfordításokkal - a magyar költészetet, s a magyarul nem tudó magyar arisztokrácia érdeklődését is felkeltsék a magyar irodalom iránt. Nem jelent meg hat önálló műként Zádornak e tervezett munkája, pedig Kazinczyval a könyv felosztásának tervét is közölte. Elképzelése szerint: „... az első vagyis a históriai részben, a szokott felosztás szerint drámai, eposzi, lírai poeziszünk időkoronként való álláspontja s emelkedése vagy szállása critice adattassanak elöl; a második rész gyanánt álló Költői Lexikonban pedig, amennyire lehető, Poétáink életírásai foglaltassanak s legalább poétái munkájik cronológiai renddel felszámláltassanak. A perio- duszok meghatározása s epochák megállapítása eránt ilyen formán gondolkodom, hogy az első periodusz talán jöhetne nemzetünk legrégebbi idejétől fogva Sylvesterig = 1541., ahová fognának osztán tartozni a Cornidesztől feltalált »Emlekezzeunk Reegiekreol« stb., s több ilyes ismeretlen szerzőktől fennmaradt énekeink. A 2d Sylvestertől Zrínyiig 1541-1651. - A 3d Zrínyitől

70