Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Gál József interjúja Kass Jánossal: Csak munkával tudjuk létünket igazolni…

emberek mögött ott volt az első világháború szörnyűsége, Trianon, a magyar történelem 1000 évének az összeomlása s a belőle fakadó teljes csömör. Gyűlölik, bepanaszolják egymást az emberek, barát fordul szembe baráttal, és ellenségekké válnak, a pusztába kell elbujdosniuk. Ma is olyasmi zajlik körülöttünk, amivel nem érthetünk egyet, amit nem vállalhatunk. Nem fogadhatjuk el azt a romboló hangot, amely körülvesz bennünket. A Psalmus éget, belénk égeti üzenetét, s mi nem tanulunk belőle. Minden generáció ugyanazt éli át, s mégsem tanul belőle.- Mindkét mű drámai, amint mondod, mindnyájunk drámáiról van szó. Gondolom, saját életedből sem maradtak ki a drámák.- Gyermekkoromtól kezdődően kísértenek: háború, halál, kiszolgáltatottság, éhezés.- A műalkotások a katarzissal oldják a feszültséget. Te hogyan tudtad mindezt elviselni?- Nem engedheti meg az ember, hogy megzavarodjon, pedig sokszor közel álltam hozzá, mindig mások miatt, a másikért való rettegés, a kiszolgáltatottság miatt. Az abszurd helyzeten, a kafkai lidércnyomáson nem segíthet senki, azt magadnak kell elviselni. Ki kellett alakítani az embernek egy belső ellenállást. Csak az első ütés a fájdalmas, a többi már kevésbé fáj. A megalá- zottságot volt nehezebb elviselni.- Az illusztráció azt jelenti, hogy kénytelen voltál sokat olvasni. Kényszerűség ez vagy szükséglet? Mit jelent számodra az irodalom?- A nyelv és az irodalom. Nem győzöm csodálni anyanyelvem szépségét, gazdagságát. Ezzel tudom magyarázni, hogy itt maradtam ebben az országban.

Melyik nyelven tudnak Weöres-féle verseket írni az őszi éjjel izzó galagonyáról és Bóbita ködfalú várától? Azt hiszem, nincs olyan bonyolult gondolat, amelynek a megfelelő szavai ne lennének meg a szókészletünkben. Sohasem éreztem kényszerűségnek az olvasást, ezt igazolja, hogy nagyon korán kezdtem olvasni. Gyerekkorom legkedvesebb könyvei Móra írásai voltak. Szinte mindennapos vendég volt nálunk a Kass Szállóban. Gyakran megfordult ott Móricz is. Juhász Gyula gyakran kísérte anyámat sétáin.De nemcsak a családi kör, az otthon, de későbbi budai lakhelyemen, a Logodi utcában is irodalmi sziget volt. Arrafelé lakott Babits, Kosztolányi, Márai. Szabó Lőrinc fiával egy iskolába jártunk. Lőrinc - emlékszem - mindig gyalogosan járt az Attila utcában, szinte ma is látom. Tízévesen tudtam, ki Márai. Látszott rajta, hogy előkelő ember, nyersselyem öltönyben, panamakalapban járt.

Az irodalom természetesen ma is nagyon fontos. Novemberben részt vettem a Debreceni Irodalmi Napokon. Nem kötelező feladatként, hanem érdeklődő partnerként voltam ott jelen. Figyeltem az előadásokat, sokat jegyzeteltem.

14