Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)
11. A szénégetők. Keresztet vetnek, ha templom közelébe vagy útszéli feszület mellé érnek és alázatosan köszöntik a fogadóban a remetéket és a zarándokokat. Egy Barnabás nevű zarándok hosszú évekig hiába faggatta a helybelieket a Csodatevő Szűz szobra felől, végül bevette magát az erdőbe, senki sem látta azóta. A szénégetők az erdő legtávolabbi völgyeiben és tisztásain tanyáznak. Azokon a részeken túl már csak medvék éltek, régebben, de a medvéket később elcsatolták. Bundában ülnek le a kocsmaasztalhoz, széles karimájú kalapjuk alatt fekete szemek és fehér fogak villognak a sűrű szakállak között, nyelés nélkül döngetik le gégéjükön a pálinkát. Vendégségben leisszák a kamrában a levet a nagymama kompótjáról és vadászkéssel tisztogatják a fogukat. Koncerten beletapsolnak a tételszünetbe és fejszével esnek neki a fogadóban a vacsorának, amelyet harsány hangon, asztalt csapkodva rendelnek meg a csaplárostól. Csak úgy röpködnek az akók, pintek, iccék, messzelyek a levegőben. Maguk mellé támasztják irdatlan pásztorbotjukat. A küszöbön kívül ott kushadnak meg nem vesztegethető fehér kutyáik. Kedvenc ételük elsősorban is a töltött ló. Azonkívül a spagetti szénégető módra, á la carbonara. És úgyhogy egész nap ezt eszik, hiszen szénégetők. Azonkívül hem end eggszet sonkával és tojással. Ezeket eszik a szénégetők, más néven karbonárók. Rettentő Apám! - fordulok néha apámhoz magamban, mint egy opera színpadán - hallgasd meg lányodat, ő szólongat téged! De nem felel. Sem apámat nem ismertem egyébként, sem anyámat, soha nem találkoztam velük, sejtésem sincs, mi lett a sorsuk, egyszercsak eltűntek a telepről. Olykor még az is eszembe jut, hogy hátha egy napon elő fognak kerülni valahonnan. Igen, de ha elgondolom, miket írnak az újságok, nem is tudom, mire számítsak. Apámról pl. a modern regények szerint váratlanul ki kellene derülnie, hogy ügynök volt. 12. Eg}' jóbarát. Van egy ember-barátom is, Peti, a Klastrom utcai gyógyszerész unokája, úgy is hívjuk, hogy Padkás Pétiké. O jegyezte meg, amikor a vadlibák útnak indultak: immáron a vadludak szíve is délnek fordult. Azt hiszem, szerelmes lehet belém. Füveket szokott gyűjtögetni az erdőben a nagymamájának. O is öt-hat éves forma, mint magam is; eljárogat a telepig, ácsorog a kerítésnél és leplezetlenül bámul engem nagyon. Ha arrébb megyek, követ a kerítésen 258
