Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Bokányi Péter: Az üdvtörténeti elbeszélés

Hamvas felfogásában a regény általában, csak annyiban sajátos jelenség, amennyiben történet és regény viszonyát máshogy világítja meg, az üdvtörténet horizontjából vizsgálja.

A hamvasi regényelmélet értelmében üdvtörténeti elbeszélés Czakó Gábor Aranykapu. Boldog Salamon király című regénye: történelmi regény, amely folytatója a magyar történelmi regényhagyománynak, s ugyanakkor más dimenzióba állítja a jelenkori magyar történelmi regényeknek a történelemre, történelmi regényhagyományra vonatkozó reflexióit: a történelmi regényhagyományt Hamvas regényelmélete felől gondolja újra.

„Az író igyekszik hűséges lenni a történelemhez, hiszen ennek a zseniális és esendő királynak a külső és belső kalandjainál mélyebbeket és megrázóbbakat bajosan lehetne kitalálni. Derűvel és gondosan rajzolja meg a mellékszereplőket is, különös örömmel például a rejtélyes Dávid herceg, Szent László vagy a XI. század nagyszerű magyar lovagja, Bátor Opos alakját”6 - szól az Aranykapu kiadói ajánlója.

Czakó célja - a kötet hátsó címlapjának tanúsága szerint - a történelem tényeihez hűen rekonstruálni Salamon király életét és tetteit, ily módon felmutatva sorsát a magyar történelem azon alakjának, akinek élete ellentmondásokkal, félreértésekkel teli, aki háromszor követett el hazaárulást, az Isztrián, Póla környékén pedig még a középkorban is csodatévő szentként tisztelték, s ekként is ábrázolták templomok freskóin. Van tehát - hűen a történelmi regény hagyományához - reális történelmi kor a regényben, valós történelmi alak főhősként, sőt a regény mellékszereplőinek rajza révén, a regényvilág egészének bemutatása során is törekszik a mű egyfajta történelmi hitelességre.

Salamon király alakja valóban alkalmas arra, hogy köré történelmi regény épüljön. A XI. századi uralkodó élete maga is kalandregény annak cselekményességével, váratlan fordulataival, izgalmaival - Czakó Gábort mégsem ekként érdekli Salamon alakja. Az Aranykapu történeti forrásainak kiválasztását sem a történelmi kalandregény-jelleg motiválja, miként a regény „szellemi” kapcsolatai is más irányba mutatnak: a regényes életű uralkodó sorsa, a történelmi kalandregény emlékezete annak eszköze, hogy Czakó rajta keresztül alkossa meg a maga üdvtörténeti elbeszélését, az Aranykaput.

„A regény oksági viszonya nem szcientifikus, nem racionalista, nem pszichológiai, nem történelmi. A regényben az ok és okozat összefüggése üdvtörténeti. Ami azt jelenti, hogy a regényben az események mindig a legnagyobb veszély irányába mozognak. Az ember a legnagyobb rongáltság irányában fejlődik. Mindig a bűnök, a hibák, a vétkek, a gyarlóságok, a defektusok irányába. Ez teszi nemcsak indokolttá, hanem követelménnyé, hogy a regénynek konfesszionális tudata legyen, ami más szóval annyi, hogy a regény tartson maximálisan igazságos szemlét önmaga fölött. Abban a percben, amikor valamit kifelejt, vagy elnéz, vagy elnézhetőnek tart, felületes, elfogult, befolyásolható, ismét hibát teremt, és az események a következő pillanatban a mulasztás irányába zuhannak. Ez az üdvtörténeti kauzalitás. (...) A regény annak fölfedezése, hogy mindenki üdvtörténetét éli. Mindenki hibáit és gyarlóságait és rongáltságát tatarozza, és a lehető legmagasabb üdvre tesz erőfeszítést” - írja Hamvas Béla'. A Regény elméleti fragmentum idézett passzu241