Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Ablonczy László:Ámulat és bénulat
Azt mondta Pilinszky János egy tévébeszélgetésben, hogy Rodin alakja úgy nem gondolkodhat, ahogy a szobrász kőbe faragta. Aki igazán gondolkodik, az révült arccal, gúvadt tekintettel, tökéletes semmit sugározva mered a világra. Ebből megszülethet a GONDOLAT. így áll és néz a rivaldán túlra a színpadi Arlequin, s a nézőtérről is igazi arccal tekintenek vissza. Itt és ott: mindannyian arlequinek; bénultan egymásra ámulnak. Elet és színház, színpad és nézőtér: együtemű egymás-hódítás. A hatalomnélküliségben, vagyis egy új minőségű kollektív hatalomban, igaz arccal, a szeretet varázskörében találkoznak - ez a „suhanó jelenésben” megélt Való Világ Hamvas Béla katarzisában és Weöres Sándor színházában; a „jézusiság” kifejtése a nézőből: „A szeretet tökéletesen erőtlen, mert minden agressziót feladott. A szeretet teljesen bevehetetlen, mert a létezés legnagyobb hatalma” - írja Hamvas Béla (Scienta sacra III.) Ezt is nála olvassuk: „Csak a démonok hatalmasok. Isten van.” (Ünnep és közösség). Ilyenképpen Weöres Sándor szentivánéji végítélete mint a „kollektív lét megvalósulása” ünneppé emelkedik. És a közös játék-álomban, a megszentelt találkozásban megszülethet gyermeki voltunk, „távozóban nézünk / egymásra, / mert egymásban látjuk / a jámbort, / aki a játékban / király volt.” (iVers a színházról) Jegyzetek Weöres Sándor A holdbéli csónakos című játékáról alapos elemzéssel szolgál Alexa Károly Játékszíni Próteusz (Könywilág, 1983. június) és Bata Imre Dráma és történelem (Kortárs, 1988. június) című írása, mindkettő' megjelent a Magyar Orpheusz címmel Weöres Sándor emlékezetére Domokos Mátyás által szerkesztett gyűjteményben is (Szépirodalmi K. 1990). Amint e sorok írójának Dráma-színpadra címmel az Alföld 1983/6-os számában közölt írása is. Weöres játékát a ’70-es évek elején Bata Imre jóvoltából kéziratban ismertem meg, s elemzésemet 1980-ban írtam, majd jó ideig várt közlésre, mígnem egy könyvdrámákat színpadra sürgető sorozat darabjaként jelenhetett meg. Föntebbi dolgozatom Hamvas Béla gondolatait követve egy kérdéshez, a weöresi színpad és jelenkori nézőjének kapcsolatához próbál közelíteni. Az idézett Hamvas Béla-gondolatok forrása: Arlequin in Silentium - Titkos jegyzőkönyv - Unicornis (Vigilia K. 1987), A Medúza és A fogak tornácának méltatása a Magyar Orpheuszban olvasható. A Krízis és katharzis c. tanulmány lelőhelye A világválság címmel a Gondolkodó Magyarok című sorozatban megjelent könyvecske (Előszó, jegyzetek: Szigethy Gábor - Magvető K. 1983); A Vízöntő' és az Ünnep és közösség című tanulmány megjelenése: A láthatatlan történet ( Sajtó alá r.: Kemény Katalin; Előszó, életrajz: Dúl Antal — Akadémiai K. 1988)^4 Scienta sacra III. könyve (Medio K. 1996). Weöres Sándor verseit az Egybegyűjtött írások 1-3, ötödik, bővített kiadásából idézem (Utószó: Bata Imre, kiegészítés: Steinert Ágota, jegyzet: Parancs János - Magvető K. 1986). Felhasználtam a Tűzkút című kötetet is (Magvető K. 1964). A kétfejű fenevad sorait a Rivalda—1984 című dráma antológiából idézem. A darab a Színjátékok című gyűjteményben is megtalálható (Magvető K. 1986) - Tudjuk, hogy Weöres Sándor Hány Istók legendájából is készült darabot írni, a ten' elvetélésének történetét Rencz Antal beszéli el, közölve a költő keze írásával azt a 10 képre tagolt vázlatot, amely egy balettszcénát könonalaz. (Egy Weöres-baletnázlat története - Tiszatáj 1992/5). Felhasználtam Bata Imre: Weöres Sándor közelében című munkáját is (Magvető K. 1979). 232
