Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Weiner Sennyei Tibor: Orfeusz
hazánkban csatlakozásra került a sor, bölcsen elhallgattak, ahogy Pierre Restany, a festő kiváló monográfusa oly pontosan tolmácsolja: „Apokaliptikus víziójának megerősítése az az identitásbeli űr, amelyet véleménye szerint a kék alapon tizenkét aranyszínű, kör alakban elhelyezett csillagot ábrázoló zászló sugall. Minden állajnot egy-egy ötágú csillag képvisel. Hundertwasser jól ismeri az ötágú csillagot: az okkult szimbólum idegen az európai heraldikától; az elnyomás és a gyarmatosítás jelképe. Nyomait az ausztrál és az új-zélandi lobogón véli felfedezni. Az Európai Unió zászlaja különben is az USA csillagos lobogójának plágiuma; a felső kék mezőben elhelyezett csillagok az alávetettséget szimbolizálják [...] Továbbá az ötágú csillag a népköztársaságok vörös zászlóin is szerepel” - talán nem túl kegyes, de ildomos s ideidézteti velem Hamvas Béla Vízöntő kor kapcsán írt esszéjéből azt a részt, amikor arról értekezik, hogy „A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hog)' amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania'1 - amihez hozzá kell tenni, hogy Hundertwasser az egyesült Európának Titanic-sorsot jövendölt, s hogy ezután még azt is hozzátette: „Hála Istennek!” - mindez még most (2006-ban) is mennyire különösnek, riasztónak tűnhet, mégis csak kicsit belegondolva... Az ötödik bőr a globális bőr, melybe a bioszféra, a levegő, a földkéreg egyaránt beletartozik, s magába olvasztja az összes eddig tárgyalt bőröket is, Hundertwasser érzékenysége az ökológia, az emberiség egésze és a környezet- védelem, környezettudatossággal szemben itt élesedett ki és vált leginkább progresszívvá. Plakátok sorozatát gyártja, olyan programokat indít be, mint a humusz-vécé, a szart szentnek nyilvánítja, faültetéseket szorgalmaz, melyek kapcsán megállapítja, fát ültetni környezetvédő tett, kivágni politikai. Eles és éber. Totális egységtudata van a Földdel, éppúgy, mint Hamvas Bélának, éppen, mint ahogy mindannyiunknak kéne, hogy legyen. Lao-ce énrám kiállt: „előbb hozd rendbe magad ügyeit”! És igaza van. Csak belülről kezdődhet a változás. Csak bennem. A csigavonal lenyűgözte Hundertwassert, az olyan is, mint a Phaisztoszi korong, mely közel 3500 éves, és spirális alapon írás olvasható rajta, amely máig megfejthetetlen. Ugyanezen spirált vélhetjük abban a kristályban felfedezni, amely az „Esőcsepp hullik a városra” (1955) című képe központi formája, ahol egyetlen vízcseppet kinagyítva, szétmetszve, felmutatva központtá, tengellyé tesz. Utóbbi kép-cselekedetével egyszerre idézte fel a mélységet, és bontott egyensúlyt. Az öt bőr spirálja, mely a korongról indul, 3500 évvel ezelőtt, viszont éppen hogy helyre tesz, éppen kiegyensúlyoz. A kristály mélységet, a spirál egyensúlyt hoz tehát. Előbbit a mágikushoz, utóbbit az orfikushoz kapcsolhatjuk. Ahogy Hamvas fogalmaz: „Az oifikus művészet emblémája a kristály, a mágikusé az örvény” - és az orfikus lét természetes állapota a mámor, vagyis a „világ zenéjének” meghallása, a tánc ezen zenére, az ének a világ zenéjére. A mágikus és az orfikus, illetve a lét és művészet összeolvasztása. „A kristály örvénylik. ” Ahogy Hamvas és Hundertwasser. 201
