Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (I. rész)
egy hajdani kolostori étkezdét vezető atyának köszönhető, aki az ostromélet nyomorúságait emlékeivel színezi még elviselhetetlenebbé - pl. karfiol vajas mártással, amelyben még szerepel némi darált sonka, szardella, tojássárgája és olíva, van az emlékei között hagymakrém, lila egyiptomi hagyma és fokhagyma kevercse, tejföllel, ecettel és csepp rummal megbolondítva, akad itt töltött káposzta is (füstölt disznófejjel és zöldségek, fűszerek légióival, a paszternáktól a tárkonyig, a töltelékben négyféle hús elegyedik, és helyes, ha a rizs mindössze egy ötödét képezi a gombócoknak)... Ez után következik egy másik pincebéli lakos, egy sza- tócsné napi menüje, amely jóval köznapibb az előzőnél, de semmivel sem kevésbé ínycsiklandozó: lángos libazsírban, tojásporból omlett, hol dióval, hol sajttal, hirtelen sült krumpli ecetes uborkával vagy paprikasalátával. A különleges helyek különleges ételekkel is felhívják magukra a figyelmet. Egy északnémet szálloda százféle módon elkészített halat kínál, másutt akad languszta vegyes salátával és vaddisznósült tormamártással, keleten és Afrikában birkacomb, datolyás lepény, kecskéből kotyvasztott leves, nyárson sült tinó, amelynek belső részei katlanban főnek, kivéve a májat, amit amúgy véresen-nyersen..., az orosz tájat a tömb vaj jelképezi, amit a kenyér mellé szokás harapni. A DARA KORA Noha az eddig bemutatottakban sem lehet tagadni a személyes érdekeltséget - íródott légyen az akár a való(di)ság, akár a fantazmagória jegyében korunkhoz és a szerzőhöz a Szilveszter és az Ugyanis egy-egy leírása visz igazán közel. Ezekben a könyvekben a „létező szocializmus” borzongató - riportszerűen hiteles - víziója a rendeletileg szabályozott étrendben is megmutatkozik. A „valóságban” a nép reggelire hajdinakását, ebédre hajdinakását, vacsorára hajdinakását eszik, a rendelet betarthatatlan előírása szerint: (lukulluszi) reggeliként olajban sült kenyér dukál teával, majd délben 3dl leves, 2,5 dkg tésztával vagy rizzsel, 5dkg káposztával vagy zöldséggel és 2 dl főzelék - és hetenként ötször 6 dkg hús! Stb. A másik lista egy teljes ellátású albérlet ötvenes évekbeli - elviselhetetlenül megemelt... - tarifaárait tartalmazza: tökfőzelék feltéttel öt ötven, puliszka három ötven, hagyma kettő hatvan, kelkáposzta négy nyolcvan, dióstekercs négy ötven stb. A mindennapi ételek az ötvenes évek nyomorúságát idézik, amikor is a közellátás végtelen szegényességén nem sokat javított se a jegyrendszer, se a bolsevik ideológia vallásellenességének olyasféle tünete, hogy húst jobbára csak a böjti napon, pénteken lehetett venni. A szűkösség kikényszerítette a fokozott ellenőrzést és a bűnbakkeresést - gondoljunk a „feketevágásra” vagy az egy-két kilónyi élelmiszer kiváltotta „áruhalmozás” vádjára. Aki megfordult a nyolcvanas években Romániában (egy piacon, egy boltban, egy étteremben, egy speizban), annak nem kell részletezni az ötvenes évek Magyarországán uralkodó étkezési viszonyokat. Hamvas Béla - ahogy utólag elgondolható - a párialét minden keservét megtapasztalhatta ezekben az években, s tegyük hozzá, kifinomult ételekben aligha bővelkedő hosszas „keleti” frontszolgálat után. Számára - s a hozzá hasonló értelmiségiek, polgárok számára - az idill világa lehetett a két háború közti időszak tisztes szegénysége. Mit ettünk az ötvenes években? Lássunk egy hevenyészett szemlét, minden rendszer nélkül ideírva, az ifjabb korosztályok okulására, akik talán már nem is 190
