Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (I. rész)
gyakrabban az otthoniét nyugodt derűje tölt el. Amit kellőképpen erősít egy-egy jó étel vagy egy-egy jó fajta bor „hedonista” leírásának élvezete. Hamvas Béla természetesen nem írt szakácskönyvet - noha bízvást írhatott volna, tapasztalatából, tanultságából és fantáziájából bőven futotta volna erre, ateista is akadt elég, akit megkínálhatott volna vele, mint A bor filozófiájával. A tápanyagok és ételek leltározásához - egy virtuális szakácskönyvhöz szükséges anyaggyűjtés gyanánt - természetesen a regények és a vállaltan életrajzias művek adják a legtöbb „anyagot”. Rövid szemlénket ezekkel kezdjük, az irodalmi információkat alkalmanként szembesítve külső életrajzi-emlékező forrásokkal, azután fordulunk a megismerés és létmagyarázatok spirituális és kozmikus dimenziói felé, amelyeknek egyik legfontosabb stiláris-vitalizáló eleme éppen az „étel”, ahol is az ételek „enciklopédiája” elnyeri Hamvasnál végső értelmét és szerepét: „ismeretforrás” lesz és „hasonlat”. A Karneválban (1948-51) és a többi regényben az ételek - ételnevek - zömének nincs más funkciója, mint a regényes helyzet plaszticitásának erősítése, hol a figurák jellemzéséhez, hol a cselekmény körülményeinek festéséhez ad színeket. Mivel a regények - elsősorban a Karnevál - hatalmas idő- és térbeli dimenziókat népesít be, a futólagosán említett ételek halmaza is meglehetősen gazdag. Az étkezéssel is jelzett létmód gazdag és sokrétű. Kezdve a múlt század végi kisvárosi-kispolgári lét körülményeitől a legszélsőségesebb egzotikumokig, de van ostrom is, meg fantasztikum is, utazás, meg kulináris perverzió is, éhkop és dőzs. Hús krumplival, pörkölt rizzsel, lencse, sült hús kenyér között, rántott csirke, uborka, cukor, liszt, sárgarépa, káposzta, hagyma, paprika, szendvics, borsó és bab, rizses lecsó, marhagulyás, hagymás gomba, bukta, zsemlye, zöldborsó sonkával és tojással (Szilveszter, 1957) , szalonna, tea, kolbász, mákos tekercs, zöldség, egy helyütt a fogak közé szorult marhahúsfoszlányról értesülünk, krumplis pogácsa, pótkávé, kelkáposzta, rántott hús, tepertő, vaj, tejföl, torma, füstölt nyelv, egy szegényes zsúron felvágott, tojás, mustáros paradicsom a felhozatal, lekvár, befőtt, húsleves, rántotta, krumplileves stb., stb. - ezek a sztenderd táplálékok meg persze a gyümölcsök. Néhol hatalmas leltárak formájában kéjelegnek előttünk az ételhalmok - emlékezhetünk a Karneválból Hoppy fellengzős kamraleltárára, egy- egy bevásárlás tébolyult árusorára, amely a liszttől, sótól, margarintól és zsemlyétől a mailig, a köménymagig, a marmeládig, a mogyoróig stb. terjed, nem beszélve az ipari termékekről, mint pl. lámpabél, enyv, cipőpaszta, üvegdugó, fémtisztító. A regény elsorolja, hogy milyen koszt volt jellemző az ostrom alatt (a babtól a befőttig, idevéve a dobostortát is, mint abszurditást, és azokat az ételeket is, amelyek „nemlegesen” vannak jelen: szalámi, libamáj, sajt, rák, lesütött kacsa), azt, hogy miféle ételek jelentették a „csereanyagot” az ostrom után (a keksztől a citromsavig), és mik jellemzik a „béke” konyháját: mákos tészta, lángos „igazi zsírral”, saját term(el)ésű borsó, s azt is, hogy mit eszik a zugevő a mozi sötétjében (lényegében mindent, ezen belül különös tekintettel van a sonkás zsemlyére, a fügére, a nápolyira, a cukorra és a csokoládéra), utazásra a szerző darab sonkát, kekszet, csokoládét, gyümölcsöt és termoszban teát javasol (A babérhgetkönyv). A kéjelgésre hajlamos tehetősebb szereplő reggeli után malagát és datolyát rágcsál, az Ugyanis (1966-67) „behódolt” álszentje reggelire borjúvesét és ananászkrémet fal francia borral. A Karnevál vége felé két emlékezetes étellistát találunk. Az egyik 188
