Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szepesi Attila: Eldorádó
gok nyoma számtalan őshagyományban megtalálható. Számos nép rendelkezik a föld alatti világ hagyományával. Nem szándékozunk itt ezeket teljes egészében bemutatni. Általában szólva a barlangok kultusza többnyire összekapcsolódik a belső vagy centrális helyek gondolatával, továbbá a barlang és a szív szimbóluma között is nagyon szoros a kapcsolat. Másrészt ténylegesen léteznek Közép-Ázsiában, Amerikában és talán másutt is barlangok vagy föld alatti helyek, ahol bizonyos beavatási centrumok századokon keresztül fenn tudtak maradni. Nem nehéz ezekből a történetekből kibontani egy fontos szimbolikus tényt, mégpedig azt, hogy az ezeket a centrumokat körülvevő szimbolikus környezet egy szigorú rendbe illett, ami nem pusztán óvatosságból meghatározta a föld alatti centrumok elhelyezkedését. Ami pedig Ossendowskit illeti, bizonyára képtelen volt bármit is megérteni, hiszen mondandója csupán a szimbolika legkézenfekvőbb, mondhatni szó szerinti jelentésével kapcsolatos... A Bibliában feltűnik a titokzatos főpap, Melkisedek alakja. Bizonyos tradíciókban a profán lelkek elől rejtekező, ám az ősi titkokat őrző főpapot mondják világkirálynak. Innen a mű címe. Érdekességképpen jegyezzük csak meg, hogy García Marquez híres Száz év magányának agg és rejtélyes látogatóját is Melkisedeknek hívják. Akinek esztendőkre nyoma vész, aztán szellemalakban újra feltűnik. Szövevényes és megkapó szimbolizmusával ma különösen elgondolkodtató a hátráló szent helyek története, amikor amerikai félnótások azt hirdetik: félre kell hajítani az elitkultúra kacatjait, Homérosztól Dantéig mindent, és uralomra kell végképp juttatni a tömegkultúrát, a szórakoztatóipar hasznot hajtó, selejtes és romboló termékeit. Melkisedek - írja Guénon - egyszemélyben király és pap. Neve az Igazság Királyát, valamint Sálem, a Békesség Királyát jelöli. Itt tehát újra találkozunk az igazság és a béke kifejezésekkel, a világkirályhoz tartozó attribútumokkal. A népszerű hiedelemmel ellentétben Sálem sosem jelöl várost, hanem Melkisedek szimbolikus tartózkodási helyeként Agarthával tekinthető egyenértékűnek. Továbbá nem magyarázható Jeruzsálem kezdeti elnevezésének sem, lévén Jeruzsálem eredeti neve Jebus. Éppen ellenkezőleg, ha a Jeruzsálem nevet adták volna a városnak, a zsidók létesítette spirituális centrumnak, az akkor az igazi Sálem hasonmásaként nyilvánult volna meg... Hozzáteszi: Az áldást osztó Melkisedek mint Ábrahám följebbvalója jelenik meg, pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. Abrahám maga is elismerte alárendelt voltát azzal, hogy lemondott a tizedről. Az egész epizód, a szó majdnem feudális értelmében egy valódi invesztitúra, azzal a különbséggel, hogy ez szellemi beiktatás. Itt pontos az egybeesés a héber és a nagy primordiális tradíció között... VALKAI ANDRÁS 1573-ban írta János pap császárnak birodalma című Báthory Istvánnak ajánlott széphistóriáját. A kalotaszegi Valkón született szerző kora egyik népszerű verselője. Könnyűkezű poéta, aki aggályok nélkül összehord fűt-fát. A mű jó példája annak, hogyan lesz egy szakrális hiedelemből csacska mese. 181
