Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szepesi Attila: Eldorádó

unkkal együtt születő és álmainkban felrémlő ősképzet, melyet antik források ugyanúgy táplálnak, mint a földből időnként előkerülő sárkánycsontok (épp e napokban találták meg Dél-Amerikában egy ló nagyságú hajdani ragadozómadár képzeletet megmozgató földi maradványait), Marco Polo tarka krónikája, a középkori Prister Joannes-regék és viszonylag kései változataikban Amerika felfedezésének szivárványszínű legendái.

Az ősképek együttvéve a kultúremberiség rejtett történelmét alkotják, hol nyugtalanító, hol megváltó erővel avatkoznak bele álmaiba, mindenkori jelenébe mítosztalan korokban a mítosz utolsó menedékei, művészetek, mesék, legendák, hiedelmek kiapadhatatlan forrásai, s még lesüllyedve, alakjukból és értelmükből kivetkőzve is halhatatlan tanúi az ember eredetének és kozmikus vonatkozásainak... - írja Turóczi-Trostler.

KETES HÍRŰ, sokak által csodált, másoktól leszólt lengyel kalandor volt Friedrich Ossendowski. A XX. század első felében élt, beutazta Ázsiát és Eszak-Afrikát. Mindenütt az őshagyományok nyomait kereste, igaz, meglehetősen kritikátlanul. Tapasztalatai ugyanúgy összekeverednek a vágyaival, ahogy az általa beutazott hegy-völgyek is keleti barátai, az őshagyomány holdudvarában élő mongol és tibeti útitársai regéivel. Sosem lehet tudni, járt- e valójában azon a tájon, melyet bemutat, vagy csak mások beszámolói nyomán idéz fel titokzatos kolostorvárosokat és templomokat, föld alatti menedékeket, ahol a hagyomány tüzét őrzik elszánt lelkek. Amit látott és látni vélt, illetve amit hallott, kellőképpen kiszínezve följegyezte. Egyik kritikusa épp ezért azt javasolja, hogy a műveit nem élménybeszámolóként tanácsos olvasni, inkább kalandregényként, melyben nyomon követhető a tapasztalatok átfordulása a képzelet birodalmába.

Ossendowskit vonzotta a legendákat termő Belső-Ázsia, ám nemcsak ábrándjai okán jutott el oda. A történelem kényszere is besegített ebben. Amikor kitört november 7-én az utóbb októberinek mondott orosz proletárforradalom, a véres események Oroszországban, Krasznojarszk városában találják. A lengyel kalandor arisztokrata lélek, az ezoterika vonzáskörében élő szellem, aki beleborzadt a rombolásba és pusztításba. Férfi ugyanakkor, kemény fából faragott utazó, aki nemcsak sodródik az eseményekkel, alakítani is kívánja azokat. Sok esélye persze nincsen a pusztítás felett úrrá lenni. Körülötte mindennapi az árulás, az orgyilkosság, a hitehagyás. Társaival elmenekül Oroszországból, átkel Szibérián, a Szaján-hegységben remetéskedik, elhagyott aranybányák, égre meredő hegyormok közt barangol, vörösök ejtik foglyul, de sikerül elmenekülnie, lovával átúsztat az Ordögfolyamon, újra meg újra harcokba keveredik, végigvonul a Kísértetek útján, ám mindenütt megtalálja a vele egyívásúakat, azokat a jótét lelkeket, akikben megbízhat, akik menekülésében segítik, és végre betoppan Tibetbe, melyet a Millió Tó Országának nevez, aztán tovább halad Mongóliába, vagyis az ő szóhasználatával a Démonok Országába. Itt egy nyeregfejű ember üldözi, de mintha burokban született volna: minden megpróbáltatást sikerül túlélnie. Körülötte a halál tombol. Ruhája perzselt és vértől iszamós, ugyanakkor ajtók nyílnak meg előtte, zordon generálisoké, fantasztáké, látnokoké és kényuraké, vérgőzös szörnyetegeké és nagyhatalmú lámaista főpapoké.

178