Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Fehér Béla: Kis borzalmak

üveg ásványvíz. Bedobtam a pénzt, de italt nem kaptam, viszont az automata ajánlatot tett. Emberi hangon szólalt meg, arra kért, hogy azonnal lépjek vele testi kapcsolatba. Először nagyon meglepődtem, de aztán arra gondoltam, hogy a gépet is az ember alkotta, nem szabad úgy tekinteni rá, mint valami élettelen tárgyra. Gatyára vetkőztem, és testi kapcsolatba léptem az italautomatával. A rendőrök szedtek le róla. Olvasta, mit írtak rólam a lapok? Még hogy a nyílt utcán erőszakolta meg az italautomatát a perverz ügyintéző. Hát, ilyen aljas, gonosz, elfajzott világban élünk. Érdekel itt még valakit az igazság?

HA NAGY ÉS OKOS LESZEL

Kisapám, ne hadonássz az orrom előtt, a Gizi néni anélkül is tisztán látja, hogy van jegyed, de sajnos akkor se engedhetlek be, mert a Három torkos tűznyelő korhatáros film, az ilyen kis tökmagoknak nem való, de amúgy se értenéd, miről szól, tudod, a Gizi néni is megnézte, de még most se tudom felfogni, hogy a Bolíviából szökött mesztic mozdonyvezető miért operáltatja át magát nőnek egy titkos magánkórházban, ahol egyébként a műtét után minden beteget megbecstelenítenek az ágyneműraktárban, persze részletesen mutatják az egészet, csupa felzselézett fanszőrzet, hogy az ember szeme kisül, de még a Gizi néni se mert odanézni, amikor a fehér köpenyes doktor bácsik a fejükre húzzák a női bugyiból készített álarcot, felveszik a fekete gumikesztyűt, és olyan buján lihegnek, hogy rögtön el kell ájulni, a múlt héten is besurrant a vetítésre egy rosszcsont kisfiú, és összerókázta nekem az ülést, persze azt füllentette, hogy a szotyi akadt a torkán, mert amúgy a megbecstelenítési jelenet neki semmi, látott már eleget a tévében, hát, erről is megvan a véleményem, mert mi a Tenkes kapitányán nőttünk fel, örök emberi értékek bontottak szirmot a szívünkben, pisze orrú macival aludtunk, és babaházra vágytunk, nem pedig csengőhangletöltésre, mert ha egy kisgyerek belegázol a ragályba, akkor már befellegzett, magához öleli a kénköves pokol, mert benneteket az élet ront meg minden áldott nap, drága kisapám, csak sajnos nem veszitek észre, azért nincs semmi önuralmatok, ugyanúgy, mint a Korbács és sárgaláz második részében a takarítónőnek, aki háztartási sósavval tölti fel az uszoda összes üdítőautomatáját, ugyanis ad neki utasítást a halott ikertestvére, aki éppen a medence klórozása közben jelenik meg neki a vietnámi légierő egyenruhájában, ugyanis azelőtt pilóta volt, norvég síbakancsokat csempészett a kongói bennszülötteknek, kicsalta szerencsétlenektől az összes aranyukat, egy cseppet sem csodálkoztam amikor a végén ottani szokás szerint a száján keresztül nyúlnak be neki, és úgy tépik ki a szívét azok a csúnya vademberek, mondhatom, pokoli látvány volt, ahogy marokra fogták azt a szívet, akár egy mosogatószivacsot, tapsolt az egész nézőtér, de nehogy azt hidd, hogy a sok vérnek vagy a bokrokra aggatott zsigereknek örültek, á, dehogy, a diadalmaskodó igazságot ünnepelték, mert az a gazember megérdemelte a sorsát, és ilyenkor egy csipetnyi boldog reménysugár költözik a Gizi néni leikébe, hátha még nem rombolták porig az erkölcs üvegpalotáját, különben könnyen úgy járhatunk, mint A boncmester látomásában, a szakállas vénlány, aki a krumplis

18