Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Réfi János versei
2 2 R É F I | Á N 0 S Labirint A változékony anyag foglyaként, a létezésnek formái között Vonszoljuk örök önmagunk; az Ént, de sejtjük már, hogy minden széttörött. És nem vagyunk, csak elfutó homok, mely láthatatlan szűró'n folyik át, S bár reménységünk fénye fellobog, sosem értjük az égi logikát. Én is így vagyok. Kivétel lennék? Elborzaszt a Létezés, a Nemlét. Jeges űrben reszket kezem-lábam. S míg a lombok lágy arannyal hullnak, keresem az örök abszolútat életemnek labirintusában. Túl a testen Elveszített dolgaink megkerülnek. Személyek, tárgyak: minden, ami volt. Túl a testen nincs hétköznap, csak ünnep, álom nem múlik el, ha kakas rikolt. Félelmeink a semmiségbe vesznek, a kötelék, a béklyó elszakad. Még nem láttuk magunk ily meztelennek - Nyitott az ing. A lélek már szabad. 159
