Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
tív, aki a hotelban történt gyilkosság ügyében vezette a nyomozást, sőt maga az is, aki a gyilkosságot elkövette. A kémtörténet részleteiről lehull a lepel, és mint kiderül, a megoldás egyszerű: a regény szereplőinek egyik fele a Columbarium folyóirat körül csoportosul, amely valójában egy ipari kémkedéssel foglalkozó szervezet, a szereplők másik fele pedig az Antikolumbarista Liga tagja, amely a „galambtenyésztők” munkáját próbálja elhárítani. (A szemben álló szervezetek működése szintén a regény egyik legfőbb rendezőelvére, az ellentétezésre épül, akárcsak azoknak a világhatalmi rendszereknek az oppozí- ciója, amelyek ezeket a szervezeteket működtetik..) A gyilkosság valójában a két szervezet közötti leszámolás keretében történt, az áldozat az Antikolumbarista Liga vezetője volt. Miután a kémtörténetre fény derül, Patmore figyelmezteti hallgatóit, hogy az egész bonyodalom látszólag rendeződik ugyan, ez azonban mégsem az egyedüli megoldása a rejtélynek, más szempontok alapján „ennél mélyebb és érdekesebb összefüggéseket is fel lehetne deríteni”. És ez mintha arra utalna egyben, hogy az értelmezések játékának soha nincs vége - legfeljebb akkor szűnik meg, ha felhagyunk vele. A bonyolult előadásmód ellenére a Szilveszter világa koherens, egységes és következetes, a sokszereplős cselekményt előrevetítések és visszautalások hálója szövi be. Az összefüggések egy olyan komplex rendszert alkotnak, amelyben minden a helyén van, ami a tudatos regénykomponálás egészen magas fokáról árulkodik. LIa az olvasó kellő figyelemmel és türelemmel olvasta a regényt, végül világossá válnak számára az összefüggések — ez azonban mégsem jelent katarzist. Mindia a mű nem fejeződött volna be azzal, hogy véget ért. Erre utal Wotannak a regényt lezáró belső monológja, amelyből megtudjuk, hogy a bonyodalmak csak részben zárultak le, a történetnek ezzel még nincs vége: a frontvonal túloldalán sokan vannak még, akik errefelé tartanak. Az ő elbeszéléseiket azonban, amelyek talán szintén ehhez a történethez tartozhatnának, nem ismerjük meg. De a többi történetet valószínűleg már nem is szükséges megismernünk. Wotan monológjában a befejezett befejezhetetlen- ség nyilvánul meg, a soha véget nem érő, időtlen örvénylés, amelyből a regény legfőbb sugallata szerint ki kell lépni, az örvényt el kell hagyni, a szövegről - mind a világ, mind a regény szövegéről - le kell mondani. Ekképpen érthetjük a befejezést: a regény végén a történetek nem véget érnek, hanem fokozatosan elhalkulnak, lecsengenek, kihunynak, és végigolvasva a szöveget nem marad más, mint a csend. Megoldás van, befejezés nincsen. A nagy mű (vagyis a megszabadulás) az olvasó számára akkor kezdődik, amikor a regény véget ér. Felhasznált irodalom Babic, Sava 1996 Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait. = Magyar Szemle, 1996. november, 1112—1124.p. 156
