Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
Ha pedig a regény nem más, mint experimentális imagináció, akkor első olvasatban azt feltételezhetjük, hogy a mű tulajdonképpen annak az élettervnek a verifikdciós tere, amelynek támpontjait a Mágia szútra foglalja magában. Vagyis, mintha a regényíró konstruálna magának egy fiktív (imaginált) világot, amelyben az esszéíró által kimunkált életterv működése ellenőrizhetővé válik. Ugyanakkor, mivel az írás Hamvas szerint nemcsak a teória kidolgozásának az eszköze, hanem már maga a realizáció egyben, így az ember, aki a művön dolgozik, maga is átalakul. Ez az átalakulás, ez a transzmutáció a célja az imagi- nációnak, ily módon tehát a regényírói „experimentum” az írás realizáló funkcióját tölti be. A Szilveszter több ponton érintkezik a Mágia szikrával, sőt némely olvasatok értelmében a Szilveszter nagyrészt a Mágia szikrán alapul. Ebben az esetben a Mágia szikrát tekinthetjük egy olyan „márványkorongnak”, amely felől olvasva a regény a maga teljességében látható. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy ez csupán egy a regény lehetséges olvasatai közül. Emellett számos más olvasat is létezik, amelyeket legalább utalás szintjén szintén jelezni fogunk, szeretnénk ugyanis a maga polivalenciájában végigkísérni a regényt, nem mondva le a többszólamú olvasásról.10 Ellentétek A Szilveszter bonyolult cselekményszerkezete mögött könyörtelen tudatosságot fedezhetünk fel, amely az egész „infernális fölfordulást” elrendezi, a szónak nem abban az értelmében, hogy rendet rak, hanem abban, hogy a kaotikus felfordulásban mindennek megvan a maga helye és szerepe. Az egyik legszembetűnőbb rendezőelv az ellentétezés. Már az év fordulópontjára utaló cím is a lezárás és újrakezdés ellentétét jelenti be; igaz, hogy ez csupán a regény végén válik egyértelművé, mi azonban Roland Barthes nyomán fenntartjuk a jogot arra, hogy elemzésünk során „úgy olvassuk a szöveget, mintha már olvastuk volna” (1997: 28). A regény az óév és az újév határán játszódik, a második világháború végén vagy nem sokkal azután, hiszen a normandiai partraszállás „legutóbbi hadjárat”-ként jelenik meg a regény elején (SZ: 10). Hadiállapotok között játszódik a cselekmény, a helyszín egy szövetséges katonai kantin közvetlenül a frontvonal közelében. A szilveszter időbeli határvonala után a frontvonal egy térbeli határvonalat jelöl. A helyszín és az időpont áttételesen jelenik meg, modellszerűen, ami a történet allegorikus értelmezésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. A kantin vezetője, az angol PATMORE és segédje, a német GRAF WOTAN, akiket az első oldalakon megismerünk, szintén ellentétes princípiumokat testesítenek meg, hasonlóan Don Quijote és Sancho Panza párosához. Patmore, a „bárfőnök” neve az angol költőre, Coventry Patmore-ra utal, akinek egyik sora a Mágia szútra fontos alapmondata: „The divine is only real.” (MSZ: 305) Patmore a regény kulcsfigurája, olyan valaki, akit a Mágia szikra alapján a hiteles, megtisztított életrend képviselőjének tekinthetünk: tehát olyan szellemi embernek, aki a normalitás megvalósítását gyakorolja, és aki az előtte - és egyben az olvasó előtt - kibontakozó történeteket megpróbálja értelmezni, vagy a Mágia szútra termi145
