Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Békés Márton: Határhelyzet
tragikus szembenézés az, amely Hamvas számára a görög egészséget és derűt is jelenti - azaz archaikus, az Idővel harmóniában lévő létet. Kérdés, hogy Hamvas, aki magabiztosan fogalmazza meg a Krízis és katarzis végén a határhelyzeten átment ember „tisztult” alkatát, vajon magára hogy tekintett? Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy Hamvas magát „nagy megvető” - nek és „átalmenő”-nek tartotta-e? A VILÁGVÁLSÁG Hamvas klasszikus bibliográfiát állított össze a krízisirodalomról A világválság cím alatt,41 amelyet 1938 első napján zárt le. A 823 címet, köteteket és folyóiratcikkeket vegyesen tartalmazó gyűjtemény a válság minden részlet- kérdésére kitér - a művészettől a gazdasági és társadalmi-politikai válságig -, de bibliográfiája élén a filozófiai, kulturális és az ún. profetikus művek címeit közli. A bibliográfiát az teszi teljessé, hogy minden mű rövid összefoglalója is megtalálható az egyes címek alá írva - mindezt száz oldalon keresztül. Hamvas a válság fenomenológiájáról írottakat mintegy bevezetőül közli az irodalom- jegyzék elején, ezzel önálló, magában is értelmezhető művet hozva lére. Hamvas a bibliográfia bevezető tanulmányában a világválság irodalmának szerkezetét vázolja. A krizeológus szerint a válságirodalmat tápláló válságtudat szövegszerű megfogalmazása nagyon régóta jelen van, de egzisztenciális és tágabb kört foglalkoztató kérdéssé, tudományos diszciplínává az első világháború idejétől vált. Majd hozzáteszi a következőket, jelezve, hogy a krízist korstrukturáló tényezőként fogja fel: „e válság az, ami egy későbbi kornak a mai időről azt fogja elmondani, ami benne a leglényegesebb [volt].”42 A krízis egzakt, tudományos, teoretikus definíciója is itt, ebben a szövegben fogalmazódik meg. A válság tehát Hamvas szerint a „totális emberi létet érintő” rendszerzavar, az emberi élet egész rendszerének problematikussá és zavarossá válása, amelyet „tárgyi oldalról a megoldhatatlanságijelleg, alanyi oldalról a krízistudat jellemez” A A mai kor viszont annyiban más az örök krízis történetében, hogy a megoldhatatlansági érzés most a legerősebb. Ezt az okozza, hogy „az ember ma tulajdonképpen csak feleszmél arra a mindenkori escbatologiai helyzetre, amiben mindig volt. ”44 Ismét Nietz- schét és Kierkegaard-t idézi, akik szerint az emberi létet mindig is jellemző krízis felismerésére meg kell érni, azaz egy adott történelmi szituáció - Nietzschénél a „tragikus korszak” - ébreszti fel a válságtudatot. Az egyetemes világkrízisre éppen a kisebb válságok összegződése hívja fel ma a figyelmet. Ehhez kapcsolódóan idézzük, amit Huizinga könyvével kapcsolatban ír: „a válságot az ember csak akkor látja meg a maga valóságos mivoltában, ha 130
