Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Odorics Ferenc: Korunk értelmezőjének alapállása és ébersége

1' „Hagyomány eg)' van; mint ahogy egy emberiség, eg)' szellem és eg)' Isten. Ez az eg)' azonban, bár mindenütt ugyanaz, időkre, népekre, nyelvekre alkalmazva jelentkezik.” Ua. 103.

18 Ua. 120.

19 „Ezek az emberek azért szakrális szubjektumok, mert személyükben az őskori lét isteni-szakrális voltát megőrizték.” Ua. 70.

20 „A történet korszakában az Elet iMestere nem az ember, hanem a könyv. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett.” Ua. 84.

21 Ua 84-85.

" „A történet zseniális embere az őskori szakrális szubjektum apokaliptikus változata. Ritkábban tevékeny lény; nagyobbára a szó, éspedig az írott szó embere. Csak egészen kivételesen filozófus vagy tudós; túlnyomó többségben misztikus vág)’ költő vág)' művész.” Ua. 84-85.

28 Ua. 85.

24 Uo.

25 Uo.

29 Ua. 83.

' Balogh Béla: A végső valóság. Bioenergetic, Piliscsaba, 2003. 158.

28 Ua. 159.

Hamvas Béla: Scientia Sacra I. 48.

° Hamvas Béla: Poéta sacer. In A láthatatlan történet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1988. 126.

Vö. Hamvas Béla: Silentium 125.

119