Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Mórocz Zsolt: Séták Hamvassal
elérjen. Minden vedléssel kisebb lesz, a tűz nagyobb. Fizika és kémia és biológia és pszichológia és filozófia és vallás, mind kéreg. Páncél, burok, álarc, kamra, fegyház, elv, doktrína, világnézet. Mind rövidzárlat. A megoldás az egyetlen autentikus személyiség, a hiteles Egy. A tudást illetó'en az egy - ám osztható - ó'shagyomány a cél. Ide kell eljutni. Ez van (az egyetlen ó'studás) láthatatlanul a látható mögött, ebből születtek a különböző művelődési körök alapművei. Az író ezekből merít, ezeket kommentálja az őskori Indiától Kínán át a keresztény Európáig. A tradíció könyveinek segítségével az ember szakrális dimenzióba helyezve átvilágítja, majd realizálja önmagát, azaz megvalósítja azt, ami Hamvas szerint a normális lét. Az Egy végső értelmét tekintve pszichológiailag érdekes, bár komoly kultúrtörténeti múltja van. Valószínűleg az a vágyunk ölt benne testet, amelyben lelki különállásunkat szereménk feloldani. Valami kozmikus idegenséget, végső magányt, talán azt, hogy egyedül kell meghalnunk - ha lehet méltósággal és csendesen. Hamvas befejezetlen egységlogikájában igyekszik erőnek erejével az Egy felé. Az ember ugyan a kezdetektől ellentétpárokban gondolkodott - bal-jobb, sötétség-világosság, élet-halál, páros—páratlan, égi-földi, egy-sok, igaz-hamis -, Hamvas ennek ellenére a kiegyenlítődést keresi. Megkísérli összeegyeztetni az ellentéteket, holott tudja, azok filozófusát, Hérakleitoszt sohasem lépheti át. Herakleitosz szerint az összesből származik az Egy, amint az Egyből az összes. A mindenség két részre oszlik: az elvont lét változatlan, valamint a közvetlen létezők változó világára. Az Egy lehet - megkímélve az olvasót a filozófiatörténeti lecke további felmondásától - a misztikus egyesülés idiómája, a kimondhatatlan Isten, a dolgok ősideája, a minden tulajdonságot tartalmazó, esetleg éppen ellenkezőleg, a tulajdonságok nélküli, megismerhetetlen szubsztancia vagy maga a csend (miként az ókor egyik pre-Wittgensteinje vélte). Lehet a matematikai kezdet, ami után a végtelen következik. A moralitás felől nézve a létromlás első oka, a bibliai bűnbeesés, vagy Hamvasnál az első hazugság. Másként: a világban jelen lévő rossz oka, amire nincs válasz, ahonnan nem kérdezhetünk tovább. Hamvas persze tovább kérdez. Mi ellenben itt megpihenünk, nem kérdezünk túl az Egyen, inkább elindulunk nagy regénye felé. A Karnevál labirintusában első alkalommal nem tanácsos, valójában nem is lehet sétálgatni. Jobb, ha az ember figyel, mert könnyen elkeveredhet a forgatagban. Nagy, szinte követhetetlen, áttekinthetetlen a nevek, maszkok, helyzetek, eszmék kavalkádja. Idegen és újszerű az egész. Nem véletlenül okozott sokáig tanácstalanságot a magyar kritikai életben. Hamvas szándéka - utólag nézve - az lehetett, hogy olyat alkosson, ami még nem volt. Gyökeresen és teljesen újat, meglepőt, eredetit. Célja elérésére minden eszközt felhasznált. Kiforgatta a nyelvet, megtagadta a legelfogadottabb konvenciót és tradíciót. ...Szántszándékkal felháborított, előre megfontoltan gyalázott meg eszméket, filozófiai irányzatokat. Oppozícióba állt mindennel, és mindent tagadott. Következetesen vagy következetlenül, ahogy éppen jólesett neki, félrevezette olvasóit, azután leleplezett, kiábrándított, ráadásul mindezt nehezen követhető, gyakran egyáltalában nem érthető, csak sejthető nyelven. Szétbontotta az embert, az érzeteket, a képzeteket atomjaira, majd újra összerakta, és kedvét lelte torz maszkok, figurák készítésében. Úgy bizony... 110
