Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Halmai Tamás: Eikon
az anyagban a lelket, a háttér, a ruhák, a testek s az utolsó vonások, a vékony aranycsíkozások, így kerül minden a helyére, a mikrokozmosz, ím, kimérve, Moszkvában, Radonyezsben, és Rubljovban, és Grekben ugyanúgy minden ott van, mint Athosz hegyén vagy a szép sarok ban, rétegre réteg, lenvászon a fára, és szükség van még hitre s olifára, a hárs, a bükk, a tölgy, a nyírfa, a cédrus és a fenyő titka alattuk rejti el magát, világfa takarja a fát, s mintha belülről fénylene az arca, úgy borul fénybe s öltözik aranyba az elképzelhetetlen, a testet képben öltő, a tartó kezet erősebben megtartó és megőrző koldus és király, alkotás mértéke, testvéri tudás és áldozatos kegyelem és üdvözülő szerelem hírnöke, mozdulatlan vándor, misztérium a magasságból, ha nincs is ösvény, közeleg, lépte jelöl ösvényeket, császári pompa rongya is, s nemcsak teszi, de mondja is, mit nemcsak mond, de megteszi, egyszerre földi s mennyei és föltárulván a királyi ajtó, az enyészpont még látni engedi, mit nem hihet el, csak aki halandó.
