Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Csontos János: Tengerészrondó
CSONTOS JÁNOS Tengerészrondó Mennyi hajnal és mennyi alkony - mindegyik más, s mind ugyanaz. Mennyi sziluett sír a parton, mennyi csecsemő lett kamasz, az idő mindent behavaz, csak a hajópadló a régi, penge a szálka, hét arasz, ha a szívet tőrként eléri. Ha a szívet tőrként eléri, csodafegyver a szerelem, bár a megszúrttal együtt végzi embernemlátta fövenyen, halraj vizslatja odalenn s körberajzolja csúszós térben, föl nem hozzák már sohasem, iszapba fullad bűn és érdem. Iszapba fullad bűn és érdem, ám itt, a sík fedélzeten az eget nap mint nap elérem, még a tájfunt is élvezem, s ha himbálózunk székeién, pipám füstje a Napba száll, megbékél szív és értelem, s koronátlan vagyok király. Koronátlan vagyok király, ideálmodok kis virágot elfeledtetni, hol-mi fáj, bodorogtatni friss világot, agyő, kis kikötői lányok, és ti kocsmák is mind, agyő - énrám többé hiába vártok: rólam immáron hír se jő. Rólam immáron hír se jő, nem szólnak naplók és legendák, s amíg van bennem még erő, nem bűvölök mestergerendát, 100
