Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szabados Györggyel Molnár Csaba beszélget: Ráérő idő
Mert tudta a dolgát. Azaz hogy mindenki tudta a maga dolgát. Pontosan. A dolgát, ami nem a nyerészkedés. Valamikor régen, a betiltott időkben, fulladozásomat enyhítendő, kötetnyi verset írtam. Az egyik rövidke, amelynek a Válasz Heisenbergnek és Parmenidésznek címet adtam, így szól: „Lelkem nemes, de szedj szét, s meglátod /kiilön-külön milyen gonosz vagyok ”. Heisenberg felfedezte, hogy az elektron bizonyos pontokon illogikusan viselkedik, hogy energetikailag valami táplálja, működteti a világot, hogy a világ tárgyi, anyagi határán bizonyosan „nyitott”, és biztos, hogy az egyetemes Egy befolyásolja. Ez, a tetten ért fizikai jelenségből született magyarázat, következtetés rokon a Bach-Chaconne esettel, amit a Rész és egész - a huszadik század egyik kulcskönyve-fejezeteiben írt le, és ami Istenről szól. Parmenidész tizenkét formállogikai levezetésben elemzi az egy és a sok viszonyát. O azt bizonygatja, hogy a kettő között nincs semmilyen valóságos összefüggés. A versikém azért válasz nekik, mert csak ha kiiktatjuk a minőségi, a szerves, sőt erkölcsi relációt, akkor nincs magyarázat, ha pedig felfogjuk, hogy a világban, a teremtésben mindennek mindennel viszonya van - ahogy azt Hermes Trisme- gistos is mondja -, s felfogjuk, hogy ez a viszony a fentiekben él, akkor észrevesszük, hogy az egy és a sok között mi az összefüggés. Hogy az egyetemességben hierarchia van, miként a testi-, lelki-, szellemi emberben is. Ezért vagyok én „királyságpárti” is, s ezért is tartom a Szent Korona-tanon alapuló alkotmányunkat a világ legtökéletesebb alkotmányának, mert jól értelmezett szakralitása és világos helytálló hierarchiája révén egyedül ez oldotta meg a hatalommal való visszaélés problémáját is, ami, nem győzőm hangsúlyozni, a kisajátítás lényege. Ma szétszedik ezt a teljesen egységes világot. Persze, hogy kaotikus lett és lesz. Téveteg, boldogtalan, sőt könnyen gonosz. Amikor pedig látok egy ilyen eseményt, mint a norvég esküvő, akkor azt mondom, hogy volt egy szép délutánom. Boldogság az, amikor megérint az a dimenzió, amelyből az egész teremtés - a világ fakadt. Ezt kellene őrizni és fenntartani. Ez lenne megnyugtató. A keresztény világszemlélet szenvedésközpontú. És Buddha is csak a szenvedésről beszél. Minden nagy felismerés a szenvedésről beszél. De hogyan csatolódik vissza a szenvedés az időtlenhez? Ügy, hogy minden pillanatban szenvedünk. Kész. Ezt éljük meg egész életünkben, folyton ütközünk, állandóan szenvedünk. És ez az, amit megpróbálunk folyton enyhíteni. Amikor olyasvalamivel találkozunk, ami egyik pillanatról a másikra boldoggá tesz, akkor a szenvedés előtti attitűdünket éljük meg. A közeliét otthonosságát. Az időtlen biztonságát. Van egy film, amit a muzsikusaimnak „kötelezővé” teszek, és ha találkozom kvalitásos ifjú művészemberrel, annak feltétlenül a figyelmébe ajánlom. Alain Corneau Minden reggel című, 1991-ben készült filmje Sainte-Colombe és Marin Marais történetét meséli el. Sainte-Colombe (Jean-Pierre Marielle) egész életében visszavonultan élt, a gamba mestere volt, és a barokk zene ősforrásának tekinthető. Az ő tanítványa Marin Marais (Gérard Depardieu - Guillaume Depardieu), aki a Napkirály udvari zeneszerzője volt. Az egyik legmélyebben szellemtörténeti és művészi film, ami valaha 66
