Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Dúl Antallal Ambrus Lajos beszélget: Lépj be a pillanatba

- Tudom, én is döbbenten, mint valami titkos iratot olvastam a gödöllői HEV-en a régi Mozgó Világ szerkesztőségéből jövet, ahol pár napra kaptam valami igen rossz példányt.- Az érzékeny emberekre valóban reve- lációként hatott Hamvas. Körülbelül olyan revelációként, ahogy Tolsztoj, Dosztojevszkij.- Gyakorlatilag a nyolcvanas évek közepéig minden így folyt, amikor kezdenek megjelenni

a hivatalos kiadások is - a Világválság, a Scientia Sacra, a Karnevál. S persze jól emlékszem a szombathelyi Életünk Hamvas-számára 1981-ben, amelyet mi szerkesztettünk, s akkora sikere volt, hogy a folyóirat történetének példátlan eseményeként újra kellett nyomni.*- Mint tudod, az első megjelenés előtt két évtizedig Kemény Katalinnal együtt dolgoztunk a kéziratok rendezésén. Igyekeztünk rendbe szedni a papírhegyeket, és eszünkbe sem jutott, hogy ebből valamit ki is lehetne egyszer adni. A gépiratok privát olvasótábora azonban egyre nőtt. Kádár idején e szövegek körül óriási szellemi éhség örvénylett. Az is olvasni akarta, aki egy szót sem érthetett belőlük. De ugyanígy jelen van ma is az érzékeny fiatalemberek szellemi szomja. Például, nemrég járt nálam egy negyedéves debreceni fizikushallgató, akinek hiányérzete támadt a tudományával szemben. Elkezdett Hamvast és misztikusokat olvasni, és ez olyan mélységekbe vitte, hogy számára a fizikát mint tudományt is a helyére tette; mondhatnám, megtalálta a fizika valós helyét a piramis négy periférikus csúcsának egyikében.

1968-ban lényegében ez volt a Hamvassal való találkozásom nagy élménye. Fél évig kéthetenként jártam hozzá, ameddig lehetett, mert közben néhány hétre a szívkórházba került, Balatonfüredre, ahonnét még betegebben tért haza. Nehéz próba elé állították a Szokol rádión egész nap tánczenét hallgató szobatársai. - És ezt követte a szörnyű novemberi időszak, az agyvérzés, majd a temetés és az a vákuumszerű hiány, amit Hamvas Béla távozása előidézett. Bennem ekkor már kialakult valamiféle mester-tanítvány igény, és ennek akkor fizikai síkon vége szakadt. Ekkor kerestem meg a feleségét, Kemény Katalint, akivel ezt követően 2004-ben bekövetkezett haláláig napi kapcsolatban álltam. Gazdag élettapasztalatából olyan tudást adott át, amit csak az első világháború előtti csodálatos generációk ismerhettek.

Ez azonban már egy másik életszakasz kezdete — az írott szöveg, a tantra korszaka. Az élő mester-tanítvány kapcsolatot felváltotta az írás által közölt tanítás. Elamvas azt mondja, ez a szellemi tartalmak átadásának legkevésbé hatékony módja. De még ebben a formájában is olyan szellemi erőt sugároz, hogy számunkra, a magyarság számára évszázadokra be fogja világítani az eget.

* Az Élelünk elhfresült száma 1987. szeptemberében jelent meg. Szerzői voltak: Hamvas Béla, Weöres Sándor (egy régebbi gyászversével), Esterházy Péter, Spiró György, Kornis Mihály, Határ Győző, Szőcs Géza, Géczi lános, Egyed Péter, Kemény Katalin, Dúl Antal, Darabos Pál, Bodnár György, Pete György és Kőszegi Lajos-Várhegyi Miklós (bibliográfia). És ne felejtkezzünk el az 1989. október-novemberi számról sem, amely Szabó Lajosnak állít emléket mások mellett egy Hamvas esszével.

18