Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Tandori Dezső versei

Elhallgatott e hangom. Hirtelen rá kellett jönnöm: lábam sincs velem, elment a járásom. Szál egyenest, bár, állok, nézem a célegyenest.

Kezem-Lábam lovam, jöjj, oldd föl ezt! De csak az elhagyott-tér súgja: „Lesd!” Hát látástól-vakulásig ezt lesem, kívülem van már, mi bennem-helyem.

Mindenkinek van egy változata a más nyavalyájára.

Neki is volt isiásza, gondoljak a prosztatára, emlékezzem sérvemre - hallom bármi érvemre, égbekiáltó bló'dségemre, jaj-istenkém-szent reményemre.

Láng Gusztáv

Isiász, pisiász