Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Móser Zoltán: "Hajjad, fülem, hajjad, angyalok zengésit..."
] MÓSER ZOLTÁN „Hajjad, fülem, hajjad, angyalok zengésit..." CERUZASOROK IANCU LAURA VERSEIHEZ láncú Laura, aki „élete társszerzője” és jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD-s hallgatója, a moldvai Magyarfaluban született. Ez a kis település, Fe- renczes Istvánt idézve, az Óperenciás tengeren is túl van: „a Keleti-Kárpátokon is túl, kies Moldovában, Bákó városa után a Szeret folyón átkelve, hatvan kilométernél is többet bolyongva, az ember; mikor már-már felhagyna minden reménnyel, elér egy szakadéknak is beillő völgybe, ahol, mint »egy rakás krumplipaprikás« párái az égre egy magyar falu. A helyiek emberemlékezet óta így is nevezik: Magyarfalu. A hivatalos neve annyiszor változott, ahányszor évszakot változtat a természet. Most románul Arini-nak nevezik. Arini annyira messze van a világtól, hogy az itt lakó emberek által beszélt nyelvet a hatalom nyugodtan nevezheti az ördög nyelvének, a személy- és keresztnevekről úgy hullnak alá az ékezetek, akár a vályogházak faláról az égi mész, vagy ha nem, átfordulnak idegen sötétségbe, mint a Nap, ha elébe úszik a Hold. Ebben a mintegy ötszáz házas moldovai magyar faluban huszonvalahány évvel ezelőtt, a hajdanán Jankó nevet viselő láncú családban megszületett egy kislány, akit Laura névre kereszteltek. Csorna Gergely, a moldvai magyarok által Color Pozásnak nevezett, örök szolgálatos úriembernek az egyik fotóalbumában, a gyapjúszőttes takaró gímes mezejéről, oly tisztán, ártatlanul néz bele a világba öccsével együtt a piciny Laura, mint ama kisded a betlehemi jászolból, aki mára már tudja, hogy van egy onnanvaló szalmaszál, amelybe bizton kapaszkodhat az ember.” láncú Laura leveleit a Moldvai Magyarságban régóta csodálattal és áhítattal olvasom. A most megjelent kötetét, amelynek címe Karmaiból kihullajt, ezért is vártam s olvastam el mindent félre téve, egy ültőhelyemben. Még a tizedig oldalig sem jutottam el, máris lapoztam vissza s vettem elő a ceruzát, hogy az elejétől fogva húzzam alá az összes keresztet, feszületet, Golgotát és angyalt, s írtam oda, hogy József Attila meg Pilinszky. A végén alig volt olyan vers, amely mellett nem állt volna egy-egy bejegyzés. Most ezekből idézek. Mindenki tudja - Pilinszky híres verséből bizonyosan -, hogy mi volt a harmadik napon. (Juhász Ferenctől, hogy a harmadik napon a legnehezebb.) Hogy mi volt a hetedik napon, azt is illik minden Biblia olvasónak tudnia. Es a nyolcadikon? Arra már nehezebb a felelet, legalábbis nekem az volt, amikor erről írnom kellett. Most már láncú Laurának köszönhetően egy jobb választ 147
