Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Csontos János: Magyar fohász

buksinkban szunnyadjon a szellem, nyelvünkön penészük a szó, amit vágyunk, nem kapható, s amink van, elmesélhetetlen, tetszelgünk hát egy torz szerepben, s rozsdáll a kincses ládikó.

Bár a józanság módi-eszmény,

mámoros hordónk hétakós: nem kotlik világbíró eszmén

Ady, Széchenyi, Kosztka, Kós, bárki gyanús, ha túl okos, derüljünk ostobácska vesztén,

slágerünk mindig dallamos gyökerét húsunkba eresztvén, könnyed kabarék gyilkos estjén

szomjazzuk, ami humoros, poénok áradata mos, pukkadozzék sótlan keresztény.

Trónszékbe ültessünk pojácát,

aki azt mondja majd, amit hallana ez a tréfaország,

fénye-árnyéka elvakít, ne lássunk el, csak holnapig, ígéret szép szó, ha betartják,

mézesmázban fürdünk nyakig, számláinkat már csomagolják, hősi színt kap a matt hazugság,

perkálj, mért voltál oly naiv, máskor tán válassz más palit, tátott szádat immár becsukják.

Hittünk cikornyás krónikáknak, melyek gyurma-históriát tetszetős alakzatba zárnak,

bennük lüktet csak a világ, s hittünk a képnek legkivált, sőt ha megmozdult, hölgynek, úrnak dukált háromszoros vivát, s nem vizsgáltuk, hány lelket dúlhat fel az éhes média-dúvad,

nem vezekeltünk bűnt s hibát, akár örök bukott diák, ki saját kárán sem tanulhat.

3