Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Tóth Csaba: Garas retrospektív
A „Garas Pantheon” az élettelen anyagon (fotópapír) lüktetni-, élni kezdett. Az idő dimenziója viszont épp megszűnt hatni, elhalt. A kiállítás képeinek különböző korosztályú, generációjú személyei - holtak és még élők - egyidejűvé váltak, ami az életben soha nem adatott meg, itt megtörtént, megtörténhetett. Ez a nagy átváltozás, a nagy misztérium, a nagy mágia, az örök művészet jelenlétére utaló jel, jelzés, tapasztalat, megtapasztalás, amiért érdemes megszületni és élni. Az idős Ferenczy Béni mondta a következőket, amikor a művészet jövőjéről kérdezték: ,/l művészetnek van jövője, de csak akkor, ha nem szakad el az embertől, az emberitől. ” Garas Kálmán talán mindannyiunknál jobban tudja, hogy Ferenczy Béninek mennyire igaza volt (van), hiszen négy évtizednyi fáradhatatlan munkássága, tevékenysége ebben az emberi tartományban létezett, tudósított és egyben tanúságot tett az ember mellett, az emberért, érettünk! Tóth Csaba 140
