Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Mezősi Miklós versei
3 3 MEZŐSI MIKLÓS Köszönve a hajnali postát Kedves Fűzfa Balázs! köszönöm gyors hajnali méled! Jópár vers eladása csupán, ami kell az ügyünkhöz: pár hónap leforog s meglenne a tőke, Tanár Úr! Vagy nem akadna folyóirat (újra a likviditással, lével rukkolok én, farbával, elő a sorokból...)? Húszezres lét kotlottam ki a három verssel, Kétszer-Ezer nevű lapban amit minap is leközöltek. Nyolcszor három verset kellene majd leközölnöm, s hogyha a terjedelem s a minőség megfelelő lesz, és nagy igényeket is majd messzemenően elégít (na de most már, azt hiszem, ennyi elég itt): sírfelirat meg epigrammák, de elégia s óda - mind szögömön lóg ez meg még ami többi koholmány, bármelyiket leakasztani hogyha Te annyira vágyói: én akadályt ez elé nem gördítek, bizonyisten. Most berekesztem azonban e ponton az e-mailem, és imigyen most egy darabig kímélem erőst' ki e mélt olvassa, szegényt... Útravaló az Olvasónak Küldök kis hazait, hogy elolvasd, útravalóul: ez mindaz, mi telik - csak tőlem telik ez. Verslábakkal lépve elégikusan fuvolázom: ázott-lomha kedély felderítése a cél. Fellombozva ha télbeborult-nehezen-suta kedved: rosszkedvűnk tele már messzire-messzire száll. Nem kérek „jóindulatot” tőled szövegimhez; annyira nem lehetek pancser költeni szót, hogy több s másfajtájú indulatot követeljek, mint amit érdeme hoz versnek amúgy a szöveg. Vedd a reálértékén mind amit olvasol itt ma: itt és most - de talán minden időben akár! 96
