Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Kulin Ferenc: Portrévázlat történelmi háttérrel
fordíthatná az újkorral kezdődő változások irányát. Azt gondolom, hogy Bogár egyetemes hanyatlás-diagnózisával szemben kimondható: nem lehetne politikai realitása semmilyen létjobbító (létmód-váltó) törekvésnek, ha az pusztán eszméből, gondolatból s nem magából a történelmi létből próbálja kifejteni magát. A legmérsékeltebb reformideáktól a legradikálisabb forradalmi programig csak az olyan politikai ambícióknak lehet esélye a megvalósulásra, amelyeknek a politikán kívül tartós és intenzív tudati-pszichikai előtörténete van, azaz amelyek a fennállóval szemben már létező oppozíciót képesek a politika tartományába emelni. Ezért nem pusztán történettudományi, történetbölcseleti, hanem eminensen politikai kérdés is, hogy miként ítéljük meg a ’létrontás” évszázadainak szellemi mozgalmait. Bogár történetfilozófiáját érintő fenntartásaimnak nem az az oka, hogy túlságosan mélynek tűnik benne a ’múltnak kútja’; vagyis nem gondolom, hogy túl messziről eredezteti a jelenben ható létrontó erőket. Inkább az a gondom a módszerével, hogy következtetéseit egymásnak ellentmondó premisszákra alapozza. Egyfelől minden globális érvényű hanyatlásfolyamatban a „deszakralizá- ló” modernitás objektív törvényszerűségét ismeri fel, másfelől minden lokális krízisben - a benne szereplő szubjektumok morális alkalmatlanságával indokolva - a megújulás, a „reszakralizáció” elvetélt lehetőségét látja. Sem azt nem látom bizonyíthatónak, hogy a történelmi Rossz erői - egy újkori gátszakadás után - mértani haladvány szerint egyre pusztítóbb sodrással szabadultak volna rá az emberiségre, sem azt, hogy a magyarországi rendszerváltozásban kínálkozó lehetőségeket azért nem tudtuk megragadni, mert a nép-nemzeti erők bizalmával visszaélő Antall József lepaktált az ellenféllel. Márpedig az a kép, amelyet Bogár vázol fel a közelmúltunkról - ezt e tételt hivatott illusztrálni. Lássuk tehát a rendszerváltoztatás históriáját! Előbb csak dióhéjban - Bogár értelmezésében! „A ’rendszerváltás’ fedőnevű globális hatalom-gazdasági diktatúra hazai berendezkedése során a ’globálnyikok’ első teendője az volt, hogy megakadályozzák a ’nemzeti nagykoalíció’ létrejöttét, vagyis hogy a nemzeti szocialistákkal a népi szocialistákig terjedő széleskörű összefogás alakuljon ki az ellenőrzött lefosztás feltételeinek a kialkudására. Ezt a szerepet a ’bal’ oldali holdingban Llorn Gyula, a ’jobb’ oldali holdingban Antall József vállalta. 1989 októberében néhány bét eltéréssel ugyanazt hajtották végre. Kiszorították, megfélemlítették, és/vagy korrumpálták holdingjaik akkor még többségben lévő, de instabil és felkészületlen nép-nemzeti többségét. Előzékenyen döntő pozícióba juttatták a globalo-komprádor kollaboránsokat, akik, amikor ennek eljött az ideje, mindkét liberokrata világ-forgatókönyv szerint végre is hajtották a magyar társadalom latin-amerikalizálásának lét-roncsoló feladatait (Kupa-csomag, Bokros-csomag, stb.) (Ld. e kötetben A rendszerváltás bukása... c. írást!) Nos, nem vonom kétségbe, hogy a Nyugat stratégái - a Szovjet Birodalommal szembeni hidegáborús hadműveleteik részeként - tervszerűen hajtották végre a kelet- és közép-európai országok térdre kényszerítését, az adósság- csapdába csalt szocialista rendszerek megbuktatását. Magától értődőnek tekintem, hogy ezen államok piacgazdaságra történő áttérésének levezénylésére is 49
