Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben

rablógazdálkodás felépítésére, vagyis létroncsoló szinergia alakulhatott ki. A ma létező szén-, kőolaj- és földgázkészletek nagyjából kétszáz millió év alatt jöttek létre, és a nyugatias modernizáció kapitalizmusa kb. kétszáz év alatt tüzeli el őket. A techno-evolúció tehát képes volt milliószorosára gyorsítani a természeti evolúciót, és ez az öngerjesztő dinamika 1850 és 2050 között folyamatos gyorsulást követően feltehetőleg lassítás nélkül rohan neki a „lét falának”. A fosszilis energiák ilyen módon való felhasználása ugyanis mind az „input”, mind az „output” oldalon abszolút fizikai korlátokba ütközik. A mennyiségük véges, hisz keletkezésük százmillió éve befejeződött, és néhány ezer éven belül bizonyosan nem indul újra, vagy, ha mégis, az az emberiség számára sokkal fenyegetőbb hír lenne, mint a teljes kimerülésük. Ennél is drá­maibb az „output” oldal, az emberiség ugyanis ezzel az egymilliószoros gyor­sítással olyan brutálisan avatkozott be a Föld nagy cirkulációs rendszereibe, aminek potenciálisan végzetes következményeit csak most kezdjük megérteni. A szénkörzés bonyolult komplexuma több százmillió év alatt formálódott ki, és vált az elmúlt néhány tízezer év alatt egy igen finom és kényes egyensú­lyokra épülő struktúrává. Egymással hihetetlenül bonyolult kapcsolatban lévő visszacsatolásos mechanizmusok, „termosztátok” egész rendszere gondos­kodik arról, hogy a példátlanul meleg és rendkívül kiegyensúlyozott klima­tikus viszonyok fennmaradjanak. A modernitás és az ezt eltipró globalitás e termosztátok jelentős részét máris összeroncsolta, és jó úton van a teljes megsemmisítésük felé. A szénkörzési rendszer egyensúlyának felborulása hihetetlenül rövid idő alatt magával ránthatja a víz- és légkörzési rendszereket is, és ennek akár egy emberöltő alatt megmutatkozó következményei a legsö­tétebb katasztrófafilmek jóslatait is messze túlszárnyalhatják. Mindez tehát arra utal, hogy ez a gigantikus techno-evolúciós „krematóri­um”, hiszen végül is valaha élt élőlény-testvéreink holttesteit égetjük el a közvetlen anyagi haszonszerzéstől hajtott önpusztítóan cinikus gátlástalanság­gal, végzetesnek bizonyulhat. A globalitás „mesterséges (nem lázadó) valóság” felépítésére irányuló mega-projektje tehát a „külső természet” ellenállásán meghiúsulni látszik. De hasonló következmények mutatkoznak az emberi „belső természet” tereiben is. fia az ökológiai értelemben vett bukás végső oka a de-szakralizációval szemben spontán keletkező lázadás, akkor ez még inkább igaz a szociokul- turális belső természeti rendszerekre, így most röviden ezeket tekintjük át. A nyugatias modernizáció kapitalizmusának világméretű diktatúrája tehát történelmileg a kettős létagresszióra épül. Mind a világ ökológiai, mind szociokulturális értékmezőit kiaknázandó nyersanyaglelőhelyként, illetve hulladéktárolóként kezelte és kezeli ma is. Mindeközben olyan kultúrákat ron­csolt szét, esetenként semmisített meg, amelyeknek „üledékei” ma már igen súlyos fenyegetést jelentenek. Afrika és részben Latin-Amerika gigantikus globalo-latrinává változott. A három legerősebb és kulturális talapzatát mélységében tagoltan megvéde­ni képes három civilizáció azonban, bár egészen eltérő stratégiákkal, de meg­kezdte védekezését, sőt részben ellentámadását, amit a „rc-szakralizáció” első, 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom