Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: "Nagyon finom mikroklímája van ennek a hegynek, azért teremnek itt ilyen borok" - Végh Rezső, kissomlyói borlovag

külön szüretelik: olaszrizling, muscat ottonel, semillon, zöldveltelini, és egy kevés vörös, amelyből küvé készül: kékfrankos, zweigelt és oportó. „Az ember nem épül minden évben házat, és szőlőt, sem. telepít minden évben. Akkor kell meg­gondolni, milyen fajták legyenek, amikor elültetjük a tőkéket. A betelepítés nem csak nagy munkával, de sok pénzzel is jár, ezért öt év múlva nem fogom kivágni, mert. más a divat. Azt kell szeretni, amit egyszer ültettünk. ” Végh Rezső a kissomlyói hegyét 1972-ben, harmincöt évesen telepítette. Van még szőlőbirtoka Zalaszentgrót határában, a felesége öröksége. Még apósa telepítette az ötvenes években, azóta gyönyörű a szőlő. Ahogy a tőkék elöregszenek, mindig kipótolja őket. Azért - vallja be - más a bazaltborok íze zamata, mint a zalaié, a lösztalajon termetteké. Végh Rezső, míg nyugdíjba nem ment, erdészként dolgozott - Celldömölk- től Bérbaltavárig több mint harminc falu erdeje tartozott hozzá. Nyug­díjasként sem pihen, erdőgazdálkodással és fakitermeléssel is foglalkozik, nagyban. 25 évig saját csemetekerti engedélye is volt, ezt már abbahagyta, most karácsonyfázik, és ha nagyon ráér, vadászik. Kissomlyón jövevénynek számít, nem erről a környékről való, innen öt kilo­méterre, Jánosházán lakik. Mikosszéplakon született 1935-ben. Már a nagyszüleinek is volt szőlője Bérbaltaváron, gyerekkorában ott látta, hogyan művelik. A háborús körülmények hamar rákényszerítették, hogy beletanuljon a paraszti gazdálkodásba: „Nag)>on szegény családban nőttem, fel. A háborúban kenyér kellett a családnak, maszek parasztok voltunk. Tízévesen, mivel apám a fron­ton volt, már kaszáltam a gabonát, műveltem az összes földet. Tudtam, ha belepusz­tulok is, de kenyér kell a családnak. Kint aludtam az istállóban, mert lopták a marhákat. Anyám minden reggel hajnali háromkor ébresztett, menni kellett szán­tani, amíg az apám nem jött. meg a hadifogságból. ” A PINCE BÜSZKESÉGE A K I RÁLYLÁNYKA, DE AZ OLASZRIZLING IS SOK D í | A T HOZOTT A kissomlyói birtokot ’71-ben vásárolta, addig a hegynek ez a része állami tar­talékterület volt. Az akkori tanácselnök-párttitkártól hallotta a fülest: van olyan tartalékterület, amelyet meg lehet vásárolni. Akkoriban azonban egy személy csak 400 négyszögöl területhez juthatott hozzá. így vett egyszerre négy részt: az unokahúga, a lánya, a felesége és a maga nevére is egyet-egyet, összesen 1600 négyszögölt. Akkoriban ezen a hegyen egy szem szőlő sem volt, mind kiveszett, csak a pince állt. Az épületet hajdanán Egressy főjegyző építette 1928-ban, tiszta kőből. Később a téesz használta, elől söprűkötő üzem volt, hátid méregraktár. Az a helyiség, ahol borozgatunk pedig afféle min­denes hely volt. „Engem a pince érdekelt. Hat pince volt eladó, én ezt választottam. A legjobb helyen volt, és a legnagyobb. ” ’71 őszén aztán megforgattatta a talajt, ’72 tavaszán be is lett ültetve, az oltványokat Balatonboglárról hozatta. Régi családi hagyományok alapján kezdte a szőlőművelést, közben sok szakkönyvet elolvasott. A telepítés három év után termőre fordult, azóta is ezt művelik, csak a kipusztuló tőkéket pótolják. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom