Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa
Eszembe jut Hamvas Béla, aki számára a somlai volt a „nincs tovább”. Mert- ahogy A bor filozófiájában írja - a legmagasabb teremtő spirituális olaját tartalmazza. Ezért aztán az író szerint a somlai a magányos itala, amit csak kellően elcsendesülve, elmélyedve szabad inni. Ezért is ez az aggastyánok, a bölcsek, a derűt már tudók bora. Fehér Tamás egyáltalán nem ilyen patetikus. Ahogy mondja, egymagában képtelen lenne meginni egy pohár bort, ahhoz társaság kell - nem is akármilyen. Mert el lehet kortyolgatni, teszem azt a feleséggel is, de az mégsem az igazi. A borhoz férfitársaság kell, olyanok, akik megillatolják, szájukban megforgatják, ízlelgetik ezt a nemes italt. A régi vasutas kollégák ebben tökéletes partnerek: egy jó pincepörkölt vagy zsíros kenyér mellett velük igazi a poharazgatás. Vendéglátónk egyébként nagy tisztelője a vaskeresztesi és a villányi vöröseknek is, de a helyinél jobb fehérrel még nem találkozott. S ezzel nincs is egyedül, hisz gyakran az ország túlidéról is visszatérnek hozzá egy-egy palackért. Szóval van jövője a sági bornak?- Ki tudja? Celldömölkön például nem tudna inni egy vendéglátónál sem, nekik a kannás bor a kifizetődő. Aztán meg a birtokoknak sincs már semmi értéke, a fél hegy eladó. A túloldal teljesen elhanyagolt, irtják a szőlőt, holott annak a résznek jobb adottságai vannak. Aki vásárol, annak kicsi terület kell, lehetőleg pincével, fákkal és minél kevesebb szőlővel. Mi is kénytelenek voltunk eladni egy kis darabot, fájt is a szívem érte, mert hárslevelű volt rajta, ami jól érezte magát ezen a köves talajon. De öregszünk, már nem bírunk vele, a minőségből viszont nem akarunk engedni. Két kezemen meg tudnám számolni, hány jelentősebb gazda termel itt olyan bort, mellyel a piacon is meg tud jelenni. De szerintem nem reménytelen a Ság jövője. Jöttek már ide fiatalok, akik rekonstrukcióba kezdtek, örülök, mert apósom egykori birtoka is hozzájuk került. Inkább az a félő, hogy itt is elindul az, ami a Somlón, hogy nem a hegyen, hanem az aljában kezdenek szőlőt telepíteni. Merthogy ott kevésbé fáradságos a művelés. Csakhogy a régi szántók helye fagyzugos terület, ráadásul nem a vulkanikus talaj jellemzi, pedig az egyedi ásványos, savas ízt épp ez adja a sági bornak. Eliába, a minőségért meg kell küzdeni. És áldozni érte. Amikor Fehér Tamás felvetette, hogy a gazdák alakítsanak pinceszövetséget, mindenki támogatta az ötletet. Am megfelelni a szigorú szakmai kritériumoknak pénz és energia befektetése nélkül nem lehet- a szövetség terve így aztán elbukott. A Fehér-birtoknak azonban remélhetőleg lesz elkötelezett örököse, a gazda egyik fia is szerelmese a szőlőnek és bornak, igaz, megélhetést nem remélhet tőle. A bor, amit az apró birtok ad, ugyanis... Mennyi is?- Na, ez az, amire a borászok sosem felelnek - hárítja a kérdést. Azt szoktuk mondani: idén kicsivel kevesebb, mint tavaly. Tavaly pedig valamivel több volt, mint idén - válaszol a fináncok korában született szlogennel. Terveiről szívesebben beszél. Az idős borász vitalitását bármelyik 30-as megirigyelhetné. Egyetlen mondata sem kezdődik feltételes jövővel. Nem mondja, hogy „ha megérem”, „ha még bírom”. Fehér Tamás tudja, hogy lesz egy kis traktora, ami sokat könnyít majd a munkáján. Már lecserélte a cserszeg fűszerest és a nektárt, aláültette a „jövőt”, a Valentint. Megtartja még a pátriát, 64
