Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa
Sétálunk. A birtok emberléptékű, félhektárnyi. Arra az olaszrizling, aztán a cserszegi fűszeres, a Valentin - mutat kinyújtott karral körbe a gazda. A 70 évre, melyet maga mögött tudhat, legfeljebb lassú járása utal. Izmos lába, erős keze, élénk szelleme, filozófiája meghazudtolja korát. A 100 éves pince oldalában, egy szélvédett padra ereszkedve kezdi a mesét valahol a ’30-as években.- Az apósomé volt ez a birtok. O a celli kórház belgyógyász főorvosa, majd igazgatója volt - és a Ság hegy, a sági bor nagy szerelmese. Egy gazdag zsidó családtól, Rosenbergéktől vette ezt a területet ’37-ben. A pince már akkor rajta állt, de a birtok nagyobb volt. Legalább egy hektár. Később még öt helyen vett hasonló nagyságú birtokot. Aztán kivágatta a szőlőt és új fajtákat telepített, ezeket Villányból, az Európa szerte híres Teleki-féle oltványtelepről hozatta. Rangos, elismert birtok volt a Marácziéké, mindenki leste, próbálta követni őt. Anyósom pedig neves borász volt, az ’50-es években országoson ezüst, nemzetközi versenyen bronzkupát kapott. Sajnos már nem éltek, amikor ’69-ben feleségül vettem a lányukat. így aztán tanulni nem tudtam tőlük, de a nevük kötelezett a folytatásra. És nem akármilyenre! Nem kis feladat volt, Fehér Tamás ugyanis - ahogy ő mondja - akkoriban csak annyit tudott a borokról, hogy van köztük jó meg rossz. Szerette a bort, méhész barátjával gyakran poharazgattak a kemenessömjéni pincében. Rabul azonban nem a szőlő íze, hanem a mozdony füstje ejtette. Szombathelyen, majd Celldömölkön dolgozott a vasút fűtőházában középvezetőként, így aztán, mint Pilátus a credóba, úgy pottyant a borászok világába. Mára a Maráczi- birtokból „csak” a föld és a pince maradt. Igaz, a mérete megcsappant, hisz a főorvos három lánya közül csak az egyik tartotta meg az örökséget, és azt is apránként csökkentették az idők során. Az após által telepített, hagyományos, karós művelésű szőlőt a ’80-as években kezdték felújítani. A 15 éven át zajló munka eredményeként ma kordonművelés folyik a Fehér-birtokon, a tőkéket pedig két méter sor- és I méter tőtávolságra ültették, szemben a hajdani lxl méterrel. S persze a fajtaválaszték is bővült, amire a gazda nagyon büszke.- Néhány éve értékes és megtisztelő ajándékot kaptam Bakonyi Károly szőlőnemesítőtői, aki Keszthelyen az agrártudományi egyetemen nemesített keresztezéssel új fajtákat. Ezekből kaptam 50-50 oltványt szaporítóanyagként, így aztán egy telepet hoztam létre, ahol 9 fajtával kísérletezek. Ezek a cserszegi fűszeres, aztán két illatos fajta: a nektár és a Valentin, az olaszrizling típusúak közül a pátria, a magyar rizling, a vinitor és corvinus, a tramini és olaszrizling keresztezéséből született Rozália, valamint a juhfark és Irsai Olivér keresztezéséből született korona. Úgy látom, hogy a kilenc közül hármat sikerrel meg lehetne honosítani a Ság hegyen, a pátria, a rozália és a Valentin termesztését tervezem hosszabb távon. Ezek nem kényesek, nem úgy, mint az ősi fajták. A juhfark például kései érésű, és hajlamos a rothadásra. Elég egy hűvös nyár, esős ősz és vége. Persze az olyan években, mint a tavalyi volt, csodálatos bort készíthettek belőle a gazdák. De még az olaszrizling is feladja a leckét, mert gyakran nem lehet időben szüretelni. Ha elkezd rohadni, előbb le kell szedni, és előfordulhat, hogy a törvényileg megengedett cukormennyiség nem elegendő ahhoz, hogy jó bor legyen belőle. A pátria és a 61
