Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Bokányi Péter: Könyvek a hátsó sorból - Tatay Sándor: Eszter és a fajdkakas
lás mentén leginkább afféle kultikus olvasatával találkozhatunk - a Weöres-kul- tusz részeként. Bata Imre egy Weöres-tanulmányában mint az egykori csöngei élet rajzát említi a regényt, bár hozzáteszi, maga Weöres egy interjúban szür- realisztikusnak nevezi Tatay kisregényének helyszínét, csupán az atya alakját tartotta a regényben némiképp hitelesnek. Olvashatunk mainapság olyan Weöresről szóló interjút, amelynek szerzője tényként jelenti ki: „Tatay Sándor érzékletes képet festett a családról és a környezetről (t.i. Weöres Sándoréról B.P.) az Eszter és a fajdkakas című könyvében. A történet Csöngén játszódik.” Milyen tehát ez a világ, az Eszter és a fajdkakas világa? A helyszín egy kis falu, amely földrajzilag szinte definiálhatatlan. Egy vártól nem messze fekszik, ahonnan „egy asszony háromszáz jobbágyával a mohácsi csata után” temetni indult a holtakat, a faluba vezető úton gyakorta hidakon kell átkelni, „mert a hajlatok alján kisebb-nagyobb patakok csobogtak” - hihetnénk akár a Sárvár közelében, a Rába partján fekvő Csöngének is. Igaz, Sárvár nem a holtakat eltemető Kanizsai Dorottyához, hanem Kanizsai Orsolyához, Nádasdy Tamás feleségéhez kötődik, s nyilván nem innen indult a mohácsi csatatérre Perényi nádor özvegye: a regény bővelkedik ilyen, a történet alkotóelemeit tudatosan ismerőssé tévő, aztán elbizonytalanító fogásokban. A falu közepén áll a vendéglátó családnak a helybeliek által kastélyként emlegetett roskadozó kúriája, az „úri ház”, ahogy a regényben szerepel, a házban pedig az apa, idősebb Artúr, az anya, az egykor tündöklő szépségű Ilma s a főhőst meghívó barát, ifjabb Artúr, a költő. A regénybéli család és a családon belüli viszonyok valóban idézik, amit Weöres Sándor családjáról tudunk - de idézik azt a sztereotip képet is, amely él az olvasóban a családdal kapcsolatban: apák és fiúk ellentéte, az anya közvetítő szerepe a férfiak közt aszerint jelenik meg a regényben, ahogy ezt elvárásaink diktálják. Ugyanígy az elvárásoknak megfelelően lépnek be a képbe a regény további szereplői, a falu lakói: jegyző, tanító, katolikus és református pap (Csönge evangélikus falu, katolikus papja vélhetően több száz éve nem volt), módos gazdaleányok és férjhez menendő papleányok népesítik be a regényt. Valódi, kedvvel rajzolt hús-vér figurák, olyanok, akiknek kötelesen fel kell tűnniük egy olyan regényben, amelynek szerzője történetéhez egy falut választ helyszínül. Az Eszter és a fajdkakas hatásmechanizmusát azonban erőteljesen meghatározzák azok az alakok és momentumok, amelyek nem az olvasói elvárások szerinti valóságos, hanem szürreális voltukban jelennek meg: a faluban élő nyugdíjas hóhér például, aki nyúltenyésztő széplélekké lett, a szomorú kocsmáros, akinek részeges felesége nem engedi kidobni a vendéglő megkopott egykori díszét, a kitömött fajdkakast - s a címszereplő Eszter, akinek faluba érkezése újrarendezi a település társadalmát és világát. Eszter megjelenése zavart kelt a faluban. Mintha az lenne a regénybeli „hivatása”, hogy felrúgja az álságos, álszemérmes, hazuggá és nevetségessé lett korlátokat és szokásokat: hogy „megtisztítsa” a falut. „Csak én neveztem Istárnak - mondja róla ifjabb Artúr, a költő. - A neve igazából Eszter. De majd meglátod, rászolgál a szerelem istennőjének nevére, vagy legalábbis papnő ebben.” Eszter gyönyörű, megjelenése mindenhol felborítja az álságos rendet: a készülő érdekházasságot meghiúsítja, az „elnyomott” kocsmárost fellázítja, önbizalmat ad a túl szerény zsidó fakereskedőnek (a regényidő dokumentált, a 143
