Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)

hatását, amely az összes többi hagyomány felfogását színezte. A vizsgált korszakban igen erőteljesen élt 1848-49 emléke, nemcsak a hivatalos megemlékezések révén, hanem a családi legendáriumban is: „Tehát a forradalom emlékeiről akarok írni, amint azok gyermekkoromat - néhány közbeeső év szomorú csöndjétől nem gyöngítve - egészen át meg áthatották, mindnyájunk kedélyét s az én gyermekképzeletemet megtöltötték, annál elevenebben, mert a hozzánk legközelebb állók sorsának sanyarúságához, végzetes fordulataihoz fűződtek. Róluk beszélt a bizalmas családi körben mindenki, felőlük kérdezősködtem magam is; amaz események nyomait láttam, hallottam magam körül, képeiket mohó figyelemmel néztem, s mikor olvasni kezdtem, ama kor írott emlékeinek olvasása vonzott legerősebben”.“ Legtöbbet a branyiszkói áttörést, az oroszok bejövetelét, a később Amerikába menekülő és ott New Budát megalapító Ujházy Lászlót és a kivégzett Dessewffy Arisztidet emlegetik. A közelmúlt kulturális eseményei közül Petőfi eperjesi vendégeskedése és a Kerényi-Tompa-Petőfi költői verseny körül alakul ki kultusz (természetesen mind a két hagyomány ápolása túlnyúlik a nemesség körén, amit például Atlasz Miklós - zsidó orvos - visszaemlékezése is bizonyít6'). Szmrecsányi mindkét kötetét Szinyei Merse Pál képeihez kapcsolódva kezdi el, ez azt jelzi, hogy a század elejére már a megyebeliek is sajátjuknak és értéknek fogadták el a korábban sokat gúnyolt festőt. (Divald mint az egész sárosi társaságra jellemző vonást említi a gúnyolódásra való hajlamot: „a dolognak híre terjedt, s amit Sárosban, társaságban rendes körülmények között is csak ritkán kerülhet ki az ember, a helyi lapok ugyancsak kifiguráztak, s a hátam mögött ösme- rőseim is szentek fuvarosának neveztek el”68, Szmrecsányi pedig több gúnyverset örökít meg.)

Az anekdotáknak különösen Szmrecsányi két műve igen gazdag tárháza, de a többi emlékező is gyakran él velük. (Az anekdoták kedvelésére jellemző, hogy az Eperjesi Lapok is minden számában közölt néhányat, de ezek nem helyi vonatkozásúak.) Számos adoma kötődik helyi alakokhoz, leginkább különcökhöz. A szerencsejátékokban mutatott sárosi virtusnak Péchy Andor volt a legismertebb megtestesítője, aki lóversenyszakértelmével vagyonokat nyert, lóügyekben többek között a Rothschildok kérték ki a véleményét. Nemcsak Szmrecsányi és Bornemisza foglalkozik hosszasabban alakjával, hanem Krúdy Gyula is megrajzolja a portréját (Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió). Krúdy a hagyományos életkeretekből a meggazdagodás reményében kilépő, a vagyonszerzést tervszerűen a szerencsejátékokra alapozó modern típus egyik szerencsés példányának látja a sárosi sikerembert. Berzeviczy a korábbi nemzedék tagjait, azok komikus oldalát villantja fel: Erdélyi Ferenc „öregedő ügyvéd (...) két dologról volt ismeretes, hogy hihetetlenül sok almát tudott megenni, és hogy minden mondást megnevetett, tréfásat és komolyat egyaránt”; Irányi István hexameterben írja leveleit, melyeknek egyik kedvenc tárgya a berzevicei részeges postásasszony; „Eperjes leghíresebb kofája” egykor koszorúval köszöntötte a bevonuló oroszokat, és „városszerte csak gúnyneve alatt volt ismeretes”; Berzeviczy Josua „komoly foglalkozásnak csak a kártyát tekintette”, ráadásul igen komikus feje volt, s „Szmrecsányi Miklós oly jól tudta lerajzolni azt a jellegzetes arcot, hogy képei szinte népszerűkké let65