Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?

mondott ugyan senki, de az olyan durva és nyílt állásfoglalásokon, mint Féjáé, jól érezhető: hogy öntudatos zsidó volt.”53 Valahol tényleg itt van a Molnár Ferenc-rejtély kulcsa, melyről színdarab­jai elemzése során senki nem volt hajlandó tudomást venni. Molnár nem volt cionista, de jól ismerte a Herzl és Nordau által felvetett problémákat, a radi­kális disszimiláció alternatíváját, melyet elutasított. A maga módján próbált választ találni az emancipáció és az asszimiláció megoldhatatlannak tűnő prob­lémáira, mely a század eleji Magyarországon különösen éles és kifejlett for­mában jelentkezett. Ez a kiemelkedően tehetséges és szellemes, és értékén még ma sem becsült író 1918 előtti életműve a kor legfontosabb problémáit vetette fel, s ez keltett olyan nagy visszhangot a nagyvilágban is. A kérdés pe­dig, melyet végül a történelem a Holocausttal tragikus módon „levett a napi­rendről”, így szólt: az új, vágyva-vágyott polgári Magyarországot megalapozó keresztény-zsidó asszimiláció illúzió-e vagy reális lehetőség? Jegyzetek 1 A felsorolt munkák nagyobb része Molnár életét, a róla keringő történeteket és pletykákat, illetve darabjainak és regényeinek cselekményét ismerteti. Az 1970 előtt született írások szerzői az életmű fogadtatásával csak érintőlegesen foglalkoznak. Hatásának elemzése helyett jórészt önkényes ideoló­giai értelmezésekbe bonyolódnak, illetve viharos magánéletét megörökítő, ma már jórészt érdektelen adomákat mondanak el az íróról. Csordás Lajos: Molnár Ferenc, Elektra Kiadóház, 2004; Nagy György: (George L. Nagy) Molnár Ferenc a világsiker útján, Tinta Könyvkiadó, 2001. ford.: Kálmán Judit; Györgyey Klára: Molnár Ferenc, Magvető, 2001, ford.: Szabó T. Anna; Magyar író és világpol­gár,, Europa Institut, Budapest, 1996; Sárközi Mátyás: Színház az egész világ - Molnár Ferenc regényes élete, Osiris-Századvég, 1995; Halmi Bódog: Molnár Ferenc az író és az ember, Bp., 1929; Vécsei Irén: Molnár Ferenc (Irodalomtörténeti Kiskönyvtár), Gondolat, Budapest, 1966; Kárpáti Tünde: Molnár Ferenc drámáinak magyarországi fogadtatás-történetéből (1902-2002), Uj Forrás, 2003/4 (Doktori disz- szertáció és egy készülő kötet alapja.); Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, Magvető, 1958; Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka I-IL Trezor kiadó, 1995; Kárpáti Aurél: Tegnaptól máig, Szép- irodalmi, 1961; Nagy Péter, Rosta, Szépirodalmi, 1965; Nagy Péter: Két évad és ami megelőzte, Szépirodalmi, Bp., 1966; Nagy Péter: Drámai arcélek, Bp., 1978; Gyárfás Miklós: Elő dramaturgia, Magvető, 1963; Csathó Kálmán: Irótársak között, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1965; Kellér Andor: Bal négyes páholy, Bp., 1960. : Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet - A magyar irodalom a XX. század első harmadában, 1941, VIII. kötet, 1261. o. • Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, Magvető, 1992, 479. o. 4 Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században, Budapest, 1937, 161. o. 5 A magyar irodalom története, 1966, VI. köt. 824-825. o. A Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, Magvető, 1958. 47. o. Molnár Ferenc: Kisregények - A zöld huszár, Unikornis kiadó, 1994, 157. old. s Heller Agnes: Zsidótlanítás a magyar zsidó irodalomban című tanulmányában (In: Az idegen, Múlt és jövő 1997, 162. o.) Molnár Ferencet azon szerzők köré sorolja, „akik zsidó élettapasztalatokat írtak meg, azokról mesélnek, akiket belülről ismernek, akiknek a gesztusait, viselkedési mintáit, továbbá a pszi­chológiájukat, modorosságaikat kisgyermek koruk óta értették és értelmezni tudták. Náluk tipikus ön­reprezentációról van szó. S mégis, ami jól körüljárhatóan önreprezentáció, az mégsem jelenik meg mű­veikben, mégsem önreprezentációként jelenik meg. A figurák zsidó identitását letagadják.” Ez a meg­állapítás csak A Pál utcai fiukra igaz. Heller Agnes találóan elemzi a regényt, s hívja fel a figyelmet arra, hogy Nemecsek Ernő alakjában, bár semmilyen jelzés nem utal rá, hogy a „kis hős” zsidó lenne, Mol­nár az emancipáció és az asszimiláció vágyát, a gyorsan elmagvarosodó „új honpolgárok” kötődését je­108

Next

/
Oldalképek
Tartalom