Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (4. befejező rész)
pofonnal nem értek véget Pesti megpróbáltatásai. Legyen a képsor címe Pesti Koméi kirohanása. O ugyanis e pillanatban Szellő elől, ám arcán szerelme pofonjával száguldott Lakat után: a lépcsőfok-caplatón lihegett - nem az erőfeszítéstől! a felindult- ságtól! — szökevényeink nyomában. Egyetlen szócskát ismételt: nem, nem, nem! Hogy mire vonatkozott tria-nonja, nem értem; ám odakint - és a társaság nyomukba zúduló maradéka ezt is jól láthatta - mindjárt az első lépcsőfordulóban ennél bakafántosabb esemény is történt. Ezt Csúti Anna könnye okozta. Anna - maga is az érzelemkitörések hatása alatt - könnyszerű folyadékot hullatott bőségesen szerte a lépcsőházban, de ez preparált volt. A műkönny, melyet használtak, túlságosan erősre sikerült. A feltűnően bőséges emberi váladék a lépcsőházban napokig nem száradt fel, és te i m észét ellen ese n csúszott; mint említettem, foltot halott a mííkövön. Talán egy pillanatig homályosan látott, amikor a szemét a túlságosan savas anyag elárasztotta; a ruhafogast is ezért döntötte fel. Ez a mozzanat aligha volt előre tervezett, dramaturgiailag mégis helyesnek, már-már döntőnek bizonyult: a fiatalabb Csutorást talán éppen ez zökkentette ki mozdulatlan dermedtségéből. A három Csutorás és Anna már-már eltűntek a lépcsőfordulóban, amikor Pesti utánuk szökött..., párosával szedte tehát a lépcsőfokokat, hogy a felindult csapatot utolérje... de mindjárt az első lépcsőfordulóban kifarolt, a korlátnak csapódott, megpördült tengelye körül, és - tisztesség ne essék szólván - seggre ült, fenekén pörögve! Rendkívül komikus látvány volt, állítja Krammer. Dermedt csend állt be, állítja Csendes. Feltételezésem szerint az eseményekben még egy, határozottan „feminin” jellegit akciócsoport vett részt. Nem hagyott cserben a józan eszem! Gondold át magad is: miért bukkant fel Sümegen a kofának álcázott „Perszephóné Zéta”? Lehet véletlen egy ilyen horderejű esemény? Ennél józanabb vagy, és többet tapasztaltál a világ dolgaiból. Meggyőződésem, hogy megbízatása az anti-T-terv akcióra szólt; és feladatát példamutatóan oldotta meg! Megszokott találékonysága oda hatott, ahová a mi kezünk nem ért el. Elsősorban Szellőt mozgatta és Csútit; és bizonyára nagy7 hatást gyakorolt a szülőkre. Mit akarhatott „Perszephóné Zéta”? „Ne ellenfeled tetteit, hanem szándékait fürkészd”, tanította az aforizmák nagymestere, akinek talán mindketten a legtöbbet köszönhetünk. Lehet, hogy a különösen képességes kémnő egy lépéssel előttünk jár megint? Sejtette volna, hogy Pesti hajlamos az epilepsziára? Később kiderült: Csendesnek is volt egy bizonyos előérzete. Pesti, egyhetes együttlétiik alatt több ízben értekezett egy bizonyos „eseményt megelőlegező pillanatról”, melynek jelentőségét ő, bármilyen képzett ügynökünk is, nem ismerte fel; te ellenben nyilván igen... Tény: számos érzékeny, nagy kvalitású emberünk küzd és küzdött e betegséggel. Pesti, ahogy Csendes fogalmazott, úgy határozta meg a „világosság percét”, mint ami „valami előtt” történik; mégis: ez az „előzetesség” a lényeg; nyomában már csak az összeomlás, a teljes összeomlás, az öntudatlan katatónia lépdel. Nem tudom, „Perszephóné Zéta” kemikáliákkal befolyásolta-e Pestit; de felteszem, igen. 20
