Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (4. befejező rész)
3 PRÁGAI TAMÁS Az átváltozás (4., befejező rész)- Nahát! Ki van itt! A nagypofájú Krammer Gyula! Valid be, hogy jobbra számítottál! Csutorás arcát végigsimítja egy szürke angyal szárnyának tolla. Félszegen áll a bejárati ajtóban, hiába „készült a látogatásra”, hiába hallotta a kapucsengőt. Krammerre valóban nem számított.- Benéz az öreg Krammer a barátjához, egy kis konyakot hoz neki; örmény konyak; ha nem is békebeli, de jó... Beljebb megyünk, öreg hal?- Hogyan... találtál ide?- Hogyhogy hogyan? Jártam már itt... Az embered... az a félnótás... nem említette? Cccc.... Hát éppen erről szeretnék szót ejteni veled, éppen erről.... az alakról. Meg másról is... Persze, tudod, hogy másról is. Poharad nincsen? Van? Nesze... Igyál, öreg hal! (Az angyal mintha beintene: sötét és potrohos angyal, talán ugyanaz^ akit árnyékként ismerünk. Krammer magyaráz; hol azt fejti ki, hogy Szellő Agnes „átbassza” a túlságosan hiszékeny és naiv tanerőt, „látványosan csalja ezzel a hajlott gerincű lakótárssal”; hol valami „titkos mozgalom jelentőségét ecseteli”, ahol „nagy, szintén nagy port vert fel Szellő kettős élete”. Az angyal Krammer háta mögött áll és mutogat: kifigurázza dibdáb gesztusait. Mikor csengetnek, az angyal elsuhan.)- Nahát... ki lehet az... magam is kíváncsi vagyok... ámbár te vagy a házigazda, mégiscsak neked kellene... khm... ajtót nyitni... Anna? Azt mondod, Anna? Nem ismerem. Kezét csókolom, magácskát még nem ismerem... csak Szellő Ágnest... kicsoda? Egy bizonyos hölgy, valóban... Krammer felszabadultan üvölt fel:- Nahát! Öreg hal! Nem remélt találkozás! A hallgatag Czár maga... a bolygó kapitánya, az univerzum királya... Szevasz, titoktartó barátom... mi meg már ismerjük egymást, te a csodabogár vagy, én meg még mindig a Krammer Gyula... Krokovicsra emlékszel? Hát, elég rövid akkor az eszed, nem tudom, a nők mit esznek rajtad... Hahaha...! Eszed... esznek.... ez egy szójáték, jó, nem? Szólíts csak Gyuszinak... Na, hagyjuk, hogy a fiatalok bevonuljanak a belső szobába lelki életet élni, itt van még egy konyak, Pistukám, szükséged lesz ma rá, igyál, öreg hal... Te pedig vidd innen a nagy segged, Czár, hadd telepedjek ebbe a fotőjbe... Szóval, barátom, téged szeretnélek kérdeni, a nőkkel kapcsolatban... Minden szentnek maga felé hajlik... a farka, hahaha! Lenne számodra egy ötletem, egy tippem... ha nem értesz félre... ha ugyanarról beszélünk... de kutya legyek, ha nem csengettek már megint. Valami átjáróház ez? Nyissuk csak ki, bogaram, ne várakoztassuk az illetőt, hadd lássuk, ki az... Nahát, drágaság, hiszen mi meg ismerjük egymást az egyetemről, emlékszik? A Krammer. Az, az. Maga pedig Szellő Ágnes, hogyne emlékeznék! Nem tudtam, hogy maga is hazaér ma, de akkora itt a felfordulás... De magának ez 17
