Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Oravecz Imre: Ondrok gödre
- De hisz nem tehet az arról, plébános úr, meghalt, mielőtt a világra jött. Meg mink se követtünk el mulasztást. Holtan nem kereszteltethettük meg.- Az nem számít.- De hát mi bűne volt? Ez a bűne? Nem vétett az még semmit. Az csak nem róható fel neki, hogy meghalt?- Az nem. De ott az eredendő bűn. Éva, az alma meg a kígyó. Gondoljon a Szentírásra, János! Benne van feketén-fehéren.- Az eredendő bűn?- Az. Az húzza le.- De ha élve születik, aztán megkereszteltetjük, aztán úgy hal meg, akkor nem húzza le?- Akkor nem.- Akkor az Úr akarta így?- Igen. Mert végtelen az O hatalma és szeretete. Az O akarata nélkül nem történhet semmi a világban, még egy levél se eshet le a fáról - mondta kenetteljesen a pap, és közben lehunyta a szemét, mint a gyóntatószékben szokta, majd hozzátette:- Az Úr adta, az Úr vette el.- Akkor O a hibás, az Úr. Minek vette el időnek előtte? Mért nem várt egy kicsit, hogy élve jöjjön a világra, hogy megkeresztelhessük?- Ne beszéljen így, János, ez már majdnem istenkáromlás. Jó keresztény nem mondhat ilyet, nem ítélheti meg Istent. Még a felebarátját se, nem a mi Urunkat. Emlékezzék csak: ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Még jó, hogy közben a párja kiment, és nem hallotta - emelte fel a hangját a pap, és közben kissé elvörösödött.- Szóval; az Ur nem akarta, hogy a mennyországba kerüljön, Őhozzá? Szóval az Úr válogat! Egyik kell neki, a másik nem! De miért? Mi baja volt vele? Mért nem tetszett neki? Hisz még nem is csinált semmi rosszat. Még nem is ismerte, még azt se lehetett tudni, hogy milyen. Ezt már Teréz is hallotta, mert közben megint bejött valamiért, és ő rosz- szallóan nézett Jánosra.- Nem erről van szó. Az Űr mindent tud, de nem személyválogató. Egyazon mércével mér mindenkit, kicsit, nagyot, gyereket, felnőttet. Előtte minden ember egyként kedves, akár élő, akár holt — zárta le végül a vitát a plébános most már ellentmondást nem tűrő hangon. És minden átmenet nélkül idős János egészsége iránt kezdett érdeklődni, aki magában neki igazat adva dermedten hallgatta ezt a szokatlan szóváltást, és egész idő alatt attól rettegett, hogy az Úr menten rájuk szakasztja a mennyezetet, és így torolja meg a fia istentelen beszédét. János elhallgatott. Nem feszegette tovább az Úr felelősségének kérdését halott gyermeke bűnösségének ügyében, és máskor se hozta szóba, de a pap a legközelebbi gyónáskor addig nem oldozta fel, amíg meg nem vallotta és meg nem bánta bűnét. 7
