Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Békés Márton: A jobboldal és a konzervativizmus
málni a kultúrát, sugallni, (újra felépíteni a hagyomány szellemét és alkalmazni a mai kihívásokhoz. Azaz: offenzív konzervativizmus a jobboldal érdekében. Persze, egy hasonlóan áttörő' politikai gyó'zelemhez elengedhetetlennek látszik nemcsak itt, Magyarországon, hanem az egész fehér(?!) kontinensen a tömegdemokrácia konzervatív korrekciója... A jobboldal feladata tehát összefoglalva: állandóan sakkban tartani a tábla másik oldalán rohamozó feketéket - mert az ugye nem lehet kérdéses, hogy Vendée óta mi vagyunk a fehérek -, a konzervativizmusnak viszont mattot kell adni a liberalizmusnak! Ez a helyzet ma. MEGJEGYZÉSEK A JOBBOLDAL ÉS A KONZERVATIVIZMUS ALAPJAIHOZ Sokan és sokféleképpen magyarázták a jobboldali attitűdöket, gyakran a konzervatív lelkiállapot, meggyó'zó'dés politikai lecsapódásaként állítva be; mondván: jobboldali az, aki konzervatívként a politikába ártja magát. Persze igaz, hogy a kettő közötti kapcsolatot az adja, hogy „a konzervatívok természetes környezete a politikai jobboldal. Egedy Gergely megállapítása szerint „a konzervativizmus szííkebb körű fogalom a jobboldalnál”, mert annak csak egy változata, s nem minden jobboldali eszme konzervatív.1 Viszont, ha a szellemi szférát nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a konzervativizmus mint a világhoz való viszonyrendszer tágabb fogalom annál, minthogy csak politikailag értelmezzük és jobboldalt értsünk alatta. A kettő egymástól való gyakori elmozgására jó bizonyíték, hogy sok esetben előfordul - és Molnár Tamás is ettől fél -, hogy létezik politikai értelemben vett jobboldal, csak a magukat konzervatívnak tekintők nem értenek egyet vele. És természetesen előfordul az ellenkezője is, azaz vannak konzervatívok, csak éppen valamilyen okból a jobboldal nem létezik. Az első esetre két példát is hozok: ilyen idők jártak a weimari Németország vége felé, amikor Hitler hatalomra kerülésével Spengler az ún. konzervatív forradalom, teoretikusai nagy többségének véleményeként megfogalmazta, hogy „Meg akartunk szabadulni a púitoktól. Maradt egy: a legrosszabb.Más kérdés, hogy a hitlerizmus extremista nemzetiszocializmusa mennyire volt jobboldali... Másik példa a neokonzer- vatív térhódítás, amelynek esetleges magyar importja azzal fenyegetne, hogy a piaci doktrinerség Amerikában konzervatív, de itt a kontinensen neoliberális jelentésű gyakorlatát vezetné be; s nyilvánvaló, hogy a magyar konzervatívok nem támogathatnák ezt a kereszténység szociális dimenziója miatt. A másik esetre - konzervatívok légüres térben - jó példa a Kádár-kor és a népiek viszonya. Volt egy rendszer, amely kriminalizálta a politikai ellenfeleit, mégis voltak értelmiségiek, akika konzervatív törekvéseket is felvállalták.’ Ha a jobboldal és a konzervativizmus kapcsolatát jobban meg akarjuk érteni, akkor a puszta elmélet-gyakorlat pár helyett lejjebb kell szállnunk, pontosabban a dolgok mögé kell tekintenünk. A jobboldal megértéséhez meg kell vizsgálni azt a metapolitikai mezőt, ahol a baloldallal együtt elhelyezkedik/’ És ahhoz, hogy definiáljuk a fenti cím két fogalmát, meg kell néznünk, hogy mi az ellenoldal! Jobb- és baloldal azonban nem egyszerűen a parlamenti ülés85
