Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Remények és csalódások
cia, amihez a mostani nem is hasonlít, annak kicsúfolása csak. Az a rendszer, amelyben azóta is él az egész világ, hirtelen fölborult, hang- és fényrobbanás, és kialakult a remény, hogy egy emberi élet lehetősége születik meg. Minden megváltozott, mindenki beszélt egymással, boldog volt, miközben tudtuk, hogy az oroszok ott vannak Pest alatt, és eltipornak. Valamikor 1988-ban kezdtem írni könyvemet. Vázlatokat készítettem, részleteket jegyeztem föl. Nem csupán a forradalomról szól, hanem arról, hogy mi is történt közben. Mert akik élnek, akkor harcoltak, azok is megváltoztak. Az egész ország átszerveződött. Az emberek nem emlékeznek önmagukra. En ezt is meg akartam írni, és ettől aztán elég komplex és sokfelé ágazó történet kerekedett.- Ötvenéves kerek évfordulója lesz forradalmunknak! Hogyan készülsz? Lesz-e valami „közös” ünnep?- Sokat beszélnek a megbékélésről. De kivel? Én mindenkivel megbékélnék, ha jelentkezne, tudatában van annak, hogy mit tett. És szeretne ebből kikerülni. Én nem is szeretem ezt a szót, gyerekeinkkel szemben se alkalmazzuk. A szeretet az van, s ha valaki valami rosszat tesz, és a szeretet újra helyre áll, akkor nem megbocsátottam neki, mert a rossz nincs többé. Akik erről beszélnek, azok szádjának le a dolgok fenekére. Mint ahogy sokan tették, akiket fölakasztottak, azok ezt tették! A közelgő évfordulóról nem akarok huhogni, de azt gondolom, nem fog sikerülni. Itt ez az új emlékmű, amit nem lehet szobornak nevezni. Kicsúfolása ötvenhatnak. De sorolhatnám tovább a szaporodó ostobaságokat. Az elmúlt évben régi rabtársammal egy kis faluban ünnepeltem október 23-án. Csendesen beszélgettünk, emlékeztünk a sok tiszta-arcú emberrel, és jól éreztük magunkat. Ilyen lélekemelő fényes napot kívánok mindenkinek. Hiszen fáradtak, igazra-éhesek vagyunk mindannyian, és itt vagyunk, ebben a veszendő kis országban - Magyarországon! 73
