Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - Remények és csalódások

Remények és csalódások

KARÁTSON GÁBORRAL Ú] KÖNYVÉRŐL, KÉPZŐMŰVÉSZETRŐL ÉS AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL BESZÉLGET FENYVESI FÉLIX LAJOS

Magas alakja messziről feltűnik. Hosszú hajában vékony kék zsinór, kezében újság. Könyvekkel zsúfolt folyosón át megyünk a műterembe: az állványon készülő festmény, a falakon az elmúlt évek munkái, a roskadó asztalon ecsetek és tornyos jegyzetlapok.

Karátson Gábort a festőt, filozófust és írót, a nagyközönség főleg környezetvédőként ismeri. Egész életét meghatározó élménye 1956, az elbukott szabadságharc - minden ebből teljesedett ki, és minden ide tér vissza megigazulni és megtisztulni.

Édesanyját a főváros ostromában vesztette el. Érettségi után a jogi karon kezdte tanulmányait, de diplomát nem szerzett, mert elsodorta a forradalom. 1956. október 23-án ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, este a Rádió fegyverropogásában... November 1-jén tagja lett az ELTE forradalmi bizottságának, majd a nemzetőrségnek. Negyediké után is röplapokat terjesztett. Otvenhét márciusában letartóztatták, de csak később, júniusban ítélték háromévi börtönbüntetésre, ahonnan ’58 októberében szabadult. Mindennel próbálkozott, de ennél is fontosabb: az akvarellfestészet, a kínai filozófia, a klasszikusok fordítása, az esszéírás, a Biblia tanulmányozása, barangolás Erdélyben, a Duna-mozgalom.

Karátson Gáborral új könyvéről, az elmúlt évtizedekről, az 1956-os forradalom közelgő évfordulójáról beszélgettem.- Az írás és a festészet nekem nem két különálló dolog - kezdi az emlékezést. - Csodálkozom is, hogy ma, amikor mindenki kísérletezik, minden felbomlik, ezen sokan megütköznek. Voltak kultúrák, ahol ezek nem váltak szét soha, főleg a kínai, amit én nagyon nagynak tartok. Ott minden művelt embernek tudni kellett festeni és verset írni, még kalligráfiához is érteni. Gyerekkoromban mindenfélét rajzoltam, elkezdtem könyveket csinálni. Akkor erős hatással volt rám az indiai kultúra. Később csak annyi történt, hogy amikor a dutyiból hazajöttem, akkor nem lehetett írni, amit meg én akartam, azért rögtön visszavittek volna. Gondoltam, inkább elnémulok és festek, azt se fogják szeretni, de abba talán nem lehet belekötni. Késve kezdtem, de nálam az idő elég homályos fogalom, nem is tudom, mikor mivel foglalkozom, az évek összefolynak.- Kedves olvasmányom Lao-ce könyve: a Tao te king. Hogyan fordítottad?- Anyai nagyapám, aki nálunk a főiskolán a grafikai tanszéket alapította, mindenféle keleti tárgyú könyveket meg műtárgyakat gyűjtött. Nem ismerhettem meg, de ez a szellemiség valahogyan benne élt a családban. Ehhez egészen korán vonzódni kezdtem. A Felvidéken ez általános lehetett,

70